Mi a jobb: ha mindig kimutatjuk a külvilágnak az érzéseinket vagy ha felveszünk egy álarcot?

Igazából egyik se jó!

Én az álarcot viselő vagyok! Ez abból a szempontból jó, hogy én vagyok az érinthetetlen! A lányoknál nincs rosszabb én meg pont lány osztályba kerültem, mennek a folytonos kavarások, veszekedések ilyen kis piti ügyeken! ÉS én vagyok az osztó én mindenkit a sárga földig oltok, hogy vegye magát észre, és ők engem nem tudnak mivel kiosztani, nem ismernek, nem tudják ki voltam mielőtt megismertek és még most sem tudják, hogy ki vagyok..

Ez egy fajta védelmet ad, de sokat el is vesz, mert olyan őszinte barátságot senkivel sem tudok létre hozni, igaz nem is akarok, de ez már más tészta.

A túlzott önkimutatással meg az a baj, hogy a többiek nyafogósnak, nyápicnak, kétszínűnek néznek! Lehet nem mondják a szemedbe, mert megakarják magukat kímélni egy újabb bőgő rohamodtól.. Viszont sokkal hamarabb fogsz őszinte barátságot találni, mint egy álarcos..

Az én életemben nincs olyan ember, akinek őszintén beszélhetnék az érzéseimről, mert vagy nem érti, vagy nem érdekli, legrosszabb esetben pedig felhasználja ellenem. DE ha egyszer találok egy olyan embert, akinek kiönthetem a lelkemet, meg fogom tenni. De csakis neki!

15L

19:20 15/L válaszolónak

Szia, szerintem biztosan van olyan ember, aki megértő, becsületes és önzetlen, meg fogod találni, higgy nekem!

Én is keresek valami hasonlót, de én viszonozni is tudom. :)

üdv.

25/F

Én is az álarcra voksolok, mert ez védelmet ad a külvilággal szemben. Természeseten a szűkebb környezetemnek

akikben megbízok és tudom, hogy nem használják fel

ellenem a gyengeségem kimutatom az érzéseim.