Mi a jobb: ha mindig kimutatjuk a külvilágnak az érzéseinket vagy ha felveszünk egy álarcot?

ugyanígy vagyok bár nekem van ilyen nyugalmi állapotom mikor ilyen semleges vagyok:D:D:D

én azért suliba meg nyilvános helyen nem sírok de látni rajtam ha vmi nem okés:D de otthon mindig kiadom a fáradt gőzt:D

Mivel az emberek általában, a saját problémáikkal vannak elfoglalva, ezért én az álarcra szavazok. Persze, aki megnyílik előttem, azzal én is közvetlenebb vagyok.

Hosszú távon sajnos nem érdemes az embernek önmagát adni, hacsak nincs a környezetében valaki, akivel egy hullámhosszon van.

Nekem tavaly volt ilyen... sírva jöttem haza suliból... -.- Hát nocomment. :D Mára meg megtanultam lesz*rni, és én akkor is átmegyek év végén, ha ez a sok sötét r!banc ott picsog mindenfélét, és a tanár bőgőgörcsöt kap(voltrápélda)...

Nem álarc kell, meg kell tanulni lesz*rni, átnézni rajtuk. Nem lesz könnyű, ez megmondom.

Én az álarcra voksolnék.

Magam is így teszek, ugyanis, a környezetem, meg amúgy mindenki, nem olyan aki szerintem el bírna engem úgy fogadni, amilyen vagyok.

Persze van egy-két ember, akiknek magamat adom, de ők nagyon kivételesek.

Szerintem ez így jó.. sokszor, már magam előtt sem vagyok hajlandó kimutatni a szomorúságot.. akkor gyengének érzem magamat és azt gyűlölöm.

15/L

helló

szerintem ezt a harcot az embernek magának kell megvívnia.

nekem megvan az arany középút, amit el lehet érni, ha képes vagy felfogni bizonyos dolgokat.

pl. mik azok az érzések, amikről beszélsz, h magunkban tartsunk, vagy ne?! ezek a saját problémáink? ha igen akkor azt nem vetíthetjük ki másra, hiszen nincs rá jogunk, mert nem az ő gondjuk. De ez a "probléma" dolog megvilágít még valamit. Mitől van problémánk? valaki teszi azt velünk, milyen problémánk van? lelki mert csak az lehet, nem pedig fizikai, az most itt külön fejezet lenne, gondolom nem erről van szó.

tegyük fel a kérdést, miért mi szenvedünk, amikor más tett velünk rosszat, miért nem ő szenved? nos azért mert problémát csinálunk a rossz dolgokból, holott felesleges, ha engem például olyan sérelem ér, hogy kilyukasztják az autóm kerekét, nem kezdek el agonizálni, hogy jajj most mi lesz velem, elmegyek és szerzek egy kereket, vagy ha van, ki is cserélem nyugodtan, higgadtan, nem idegeskedve.

másik példa. ha megbántanak szavakkal, esetleg jogosan is, mert mondjuk igaz rám az a jelző, amit kimondanak, nem kezdem el se hergelni magam, se elszomorodni, hanem úgy fogom fel, hogy tanulnom kell ebből, és megpróbálni változni jobb irányba.

lényeget leírva, ha nem csinálunk a rossz dolgokból magunknak problémát, akkor kizárjuk a negatív érzéseknek, érzelmeknek a kialakulást magunkba, és megszüntetjük azt, hogy kiüljön akár arcunkra, kihasson a körülöttünk levőkre és felismerhető legyen viselkedésünkben. nyilván a pozitív dolgokkal senkinek sincs baja.

üdv

25/F