Normális egy ilyen fokú önbizalom?

Amióta barátom van teljesen megváltoztam. Korábban egy önbizalomhiányos kislány voltam. Mióta vele vagyok, azonban kinyíltam. Belenézek a tükörbe, és egy jó csajt látok. Tudom, hogy van pár testi hibám, de azt mondom, hogy ennek ellenére jó kisugárzásom van. Jó tanuló vagyok, évfolyam első fősulin (gazdálkodás és menedzsment), és örömmel tölt el, hogy ilyen jól megy a suli. Korábban csak tanultam, mert nem volt jobb dolgom, most viszont büszke vagyok magamra, mert azért ez nem semmi. Úgy érzem, hogy az ágyban is jól teljesítek, legalábbis a barátom nem panaszkodott sohasem (pedig vele vesztettem el a szüzességem, de belejöttem mint kiskutya az ugatásba). Bármire nyitott vagyok szex terén. Leszoktam a féltékenykedésről is, szívesen járok buliba a barátommal. Szilveszterkor házibuliban voltunk, és táncoltunk fergeteges két órát, és utána minden haverja hüledezett, hogy honnan szedett össze egy ilyen szuper csajt, meg hogy milyen szerencsés ember, hogy egy hozzám hasonló nővel jöhetett össze. Normális, ha úgy érzem, hogy a barátom boldog lehet mellettem, mert jó ember vagyok? Én is boldog vagyok vele, mert egyszerűen olyan ember, akit mindig is kerestem. Okos, kedves, gondoskodó, szép (gyönyörű szemek, mackós test), egészséges önbizalom, hihetetlen jó humor, és az ágyban nagyon odaadó. Normális, hogy egy párkapcsolat hatására így megnőtt az önbizalmam? Nagyképűnek nem modnanám magam, mert tisztában vagyok azzal, hogy vannak hibáim, de egyszerűen nem nagyítom fel őket.