Veletek is szokott így lenni?

Egyszer határozott vagyok és magabiztos, tudom hogy mit csinálok, és hogy mit miért csinálok. Aztán egyszer csak

azon kapom magam, hogy szét vagyok esve és fogalmam sincs

miért teszem azt, amit épp teszek és hogy egyáltalán, hogyan jutottam el eddig a pontig.

Általában tudom mi a jó nekem, úgy érzem ismerem önmagamat és megbékélek azzal aki vagyok, de néha mégse találom az igazi énemet.

Olykor kicsattanok az önbizalomtól, máskor elszaladnék a világból, hogy senki lásson. Nem vagyok egoista, meg nem

is a külsőmről beszélek vagy ilyesmi, hanem egyszerűen csak hirtelen megváltozik a világnézetem és a magamról alkotott kép. Elég sűrűn változik...

Általában jól elbeszélgetek az emberekkel, ezt sokan mondták, mindig próbálom beleélni magam mások történeteibe és ezután reagálni, de néha úgy érzem ez már erőltetett.

Próbálok olyannak látszani, amilyennek mindenki más szeretne, hogy lásson (általában hamar rájövök, ki milyen ember, ha valakinek a társaságában vagyok próbálok én is olyan lenni, hogy összhangban legyünk). Ezek mellet próbálom a maximumot nyújtani, és önmagam maradni, de már én sem tudom, hogy ki vagyok. Lassan elvesznek az igazi tulajdonságaim, erősségeim, azok mellett, amiket próbálok magamra aggatni. Próbálok mindig valami újat mutatni magamból, nem az a célom, hogy megjátszam magam, vagy mindig más legyek, csak keresem önmagam.

18/L