Szerintetek ha valakinek nincsenek igazán barátai, és úgy érzi, h semmit nem ért el és soha nem volt senkije, és mélyen belül úgy érzi, h soha nem is lesz, akkor annak van egyáltalán értelme, hogy éljen?

Mi is van a kérdésben? "...úgy érzi..." Ez a kulccsszó! Csak "úgy érzed", de nincs így, pillanatnyi sikertelenség miatt nem szabad feladni.

A mostani dolgokon meg úgy gondolom lehet változtatni, voltam én is hasonló helyzetben. Két hónap tömény önsajnálat után megpróbáltam a saját kezembe venni az irányítást, és ha nem 100%-osan, de sikerült is, és sokkal jobb volt. Hogy is szól a mondás? "Segíts magadon, Isten is megsegít!" :)