Ha valakinek nincsenek igazi, állandó barátai és 17 évesen kiégettnek érzi magát és a kutyának sem kell, akkor mi a franc tartsa benne a lelket?

A másdik vagyok.

Elolvastam az akkori kérdésedet, a magyarázatot és az első kettő választ is.

Tökéletesen egyet értek veled. Szerintem nem voltál lekezelő sem.

Tulajdonképpen, én is ilyen voltam, mint te. Túlságosan tudatosan éltem, ezért általában, kinéztek mindenhonnan.

3 évvel ezelőtt, a legjob barátnőm, akivel már 12 éve barátok voltunk, azt mondta, hogy nem akar velem többet barátkozni. Azt a magyarázatot adta, hogy szerinte, bunkó vagyok, mert mindíg mindenkit piszkálok, pedig nem bántok én senkit, csak ha valaki hülyeséget csinál, nem bírom megállni, hogy el ne mondjam neki, mit rontott el.

A 90-es években, amikor apámnál laktam, ő is azt mondta, hogy bennem nincs semmi fiatalosság. Csak a nővéremet imádta, mert ő tudott neki hízelegni. A bátyám meg elmebetegnek nevezett, amikor egyszer az apánk részegen elejtett a lakásban 1000Ft-ot, és én visszaadtam neki. A bátyám szerint, azt kellet volna tennem , hogy amellett, hogy nem adom vissza a pénzt, még megmondhattam volna apánknak, amikor kijózanodott, hogy részegen kért tőlem kölcsön egy ezrest, így már 2ezret nyúlhattam volna le tőle. Én még ma is azt mondom, hogy nincs nagyobb kincs a becsületnél.

Nem szeretném tovább szaporítani a szót. Ha van kedved, írj privátot. Bár eljárkálni nem fogok veled természetesen, de beszélgethetünk, ha van kedved. Lehet, hogy nem éreznéd magad anyira egyedül.

29N

Nem akarlak bántani. Tényleg nem. De ez már annyira... szóval áhh...

Annyira gáz már, h minden tini úgy érzi, h kirekesztett, mellőzött, alulértékelt. Nincs senki aki szeretné, se a barátok, se a család se senki. Megkockáztatok egy kicsit erős kijelentést. Szerintem egy elkényeztetett kislány vagy, aki a tinikorát nem tudja h kezelni.

Én komolyan mondom nem értem, a legtöbb fiatalt. Ez az oldal is teli van már azzal, h jaj nekem milyen sorsom van, jaj nekem nincs barátom, jaj engem nem szeretnek.

És mi van azokkal a csövesekkel akik éjszakánként halálra fagynak? Mi van kutyákkal, akik senkinek sem kellenek? Mi van a megerőszakolt lányokkal? Mi van az éhező emberekkel? Mi van az afrikaiakkal, akiknél mindennapos az AIDS? Mi van azokkal az anyákkal akik végignézik ahogy a gyerekük meghal? sorolhatnék még sokkal rosszabb és brutálisabb dolgokat is... csak érzékeltetni szeretném, h a világban sokkal rosszabb dolgok is történnek, mint h egy tini lány azon siránkozik, h jaj milyen rossz neki az élete.

Én szintén 17 éves vagyok. Hál' istennek nekem nem voltak ilyen zavaraim. 14-15 éves koromban lázadtam, ahogy a legtöbb gyerek... Lázadtam a szülők, a felnőttek, a világ, sőt még talán önmagam ellen is. De ez így volt rendjén. Aztán kicsit megkomolyodtam, és beláttam h az én gondjaim eltörpülnek azok mellett ami még a világban zajlik.

Mellesleg szüleim nem gazdagok, és van egy bátyám is. Nem lettem soha elkényeztetve, hála az égnek.

Egy valamit tudnék csak tanácsolni így végszóként: Ne azzal foglalkozz, h az emberek hogy viszonyulnak hozzád. Próbáld megtalálni önmagad, és olyan emberekkel barátkozz, akik hozzád hasonlóak. Nem hiszem, h minden ember mogorva és elzárkózó lenne. Ha igazán akarsz barátokat találni, akkor sikerülni is fog.

Előző vagyok.

Előszöris bocs h lelányoztalak. Csak általában a lányoknak vannak ilyen gondjaik, a srácok nem foglalkoznak az ilyesmivel (általában!).

Hát amit az előbb írtál, az kb a világ bajairól szól, és nem pedig a mostanában jellemző "depressziós" tinikről.

Azt kérdezed, h miért ítélem meg így a gazdag gyerekeket?

Hát nagyjából azért, amit mondtál. Mert a szülőknek ezer más dolguk van, és kevésbé foglalkoznak a gyerekkel, és mert megvan nekik anyagilag minden, úgy gondolják h ez bőven elég. Emellett nemis szokták valami vasszigorral nevelni őket. Nem mondom, hogy úgy kell. Nem úgy kell, de a gyereknek meg kell tanulni tisztelni másikat. És pont emiatt a nevelés miatt lesznek olyanok a gazdag gyerekek amilyenek. Elkényeztetettek.

Ez elsősorban a szülők hibája, de ha te pl ismersz valakit, akkor az alapján ítéled meg, hogy hogyan viselkedik, vagy mondjuk az alapján, h kik a szülei?

Én az embert a saját stílusa, döntései és cselekedetei alapján ítélem meg (nem elítélem) és nem pedig a szülei, vagy a nagyanyja, vagy szomszédja alapján...

Mondjuk azt furának tartom, amit arra reagáltál, h írtam a világ problémáit...

Szóval egy kamasz kisebb nagyobb érzelmi megingásai, személyiség zavarai, vagy esetleg családi problémái fontosabbak, mint az h hány embert ölnek meg, hány ember szenved, vagy éhezik, h hány ember fagy halálra az utcákon?

Én ezt erősen kétlem. A kamasz felnő. Előbb vagy utóbb, de felnő. Viszont attól az emberek még ugyanúgy éhezni fognak, ugyanúgy kinyírják őket és ugyanúgy meg is fagynak éjszakánként.

Van aki a lázadás ellen lázad? Az ellen nem lehet. Ha elveted a lázadást, akkor tulképpen belenyugszol abba, ami van.

És a tanítási rendszer ellen? Szerintem az ellen nemcsak a lázadó tinik lázadnak, de sztem egy épeszű felnőtt is elgondolkozna azon, hogy helyes-e úgy ahogy van. Amerikában más rendszer van. Nem fogják ennyire szigorúan, nem akarják mindenáron beleverni az ember fejébe a dolgot, és többet adnak a készségekre. Ott ha valaki egyéniség, vagy tehetséges, az értéknek számít. Nade nem az amcsikat akarom dicsérni, mert nem szeretem őket, viszont a gondolkodásmódjuk egy kicsit szabadabb mint az európaiaké.

Lehet vitatkozni, h melyik rendszer a jobb, az amcsik általában egy halvány fokkal sötétebbek mint az európaiak, mivel itt sokkal keményebben veszik a tanulást, és olyasmit is beléderöltetnek, amit ott pl csak egyetemen tanulsz, de nem akarok általánosítani. Amerikai is lehet okos, és európai is lehet hülye, a lényeg az h itt keményebb az oktatás.

A lázadás az egy tulajdonképpen szükségszerű és természetes dolog. 13-15 éves korban van némi hormonális változás, és ezért olyanok a tinik, amilyenek. Ha egy tini nem lázad, az valszeg elfojtja. És ezért is lesz sok olyan tizen,huszon- éves fiatal, aki "depressziós".

A világnak vannak gondjai, és nem úgy néz ki, hogy afelé tartanánk hogy megpróbáljuk ezeket kiküszöbölni.

Örülj neki, hogy te csak az oktatási rendszerrel nem szimpatizálsz, én még csomó más dolgot elítélek a mostani rendszerben. De ettől még nem leszek depressziós. A világot megváltani egyedül nem lehet, és ha képtelen vagyok rá, akkor emiatt nem fogom az életemet azzal tönkrevágni, hogy egész életemben azon siránkozok, h de ez nem jó így. Nem jó hát... tudom, de a világot nem érdekli...

Valóban boldogok a többiek??? Vagy csak úgy néznek ki? Ezt mutatják magukról??? Mit gondolsz, beismernék ha nem azok??

Szerintem nincs semmi gond. A mai világ színjátszós világ. Mindenki azt mutatja, hogy sikeres, szép, millió barátja van...stb. Mit gondolsz, ha baja lenne, ki segítene neki?? Találj magadnak valami hasznos hobbit, amiben jól érzed magad. Ne akarj bizonyítani, csak érezd jól magad. Ha te jól érzed magad, ezt fogod magadból sugározni. És egy ilyen emberrel szívesen barátkoznak. DE mindig te vagy az első, soha ne nézd a többiek képmutató életét. Mi van a közösségi oldalon róla?? Az csak egy kép, ahova éppen azt tesz föl, aminek mutatni akarja magát. Azt ir oda, amit akar. Én még nem láttam, hogy hibákat, küzdelmeket, gondokat rakott volna fel valami magáról. Sok sikert az új élethez!