Mi volt életed legrosszabb döntése?

Talán az, hogy nem mentem Mexikóba...

De idovel rájottem, hogy nincs olyan, hogy rossz dontés. Az ember mindig úgy dont, ahogy akkor jónak látja. És ez így is van jól.. Igaz kalandosabb életem lett volna, de még egy csomó dolog nem volt lezárva, most már látom, hogy ez volt a jó dontés.. Ami késik nem múlik! Megbocsátottam már magamnak mindenért, mert megtanítottak, hogy nem a múlton kell keseregni, hanem a jelennek élni és minden lehetoséget kihasználni. Tehát ma már úgy gondolom, nem volt rossz dontésem soha életemben. Mindig úgy dontottem, ahogy jónak láttam és ezután is így fogok tenni!

...Amikor 19 évesen, 2 hónapi ismeretség után férjhez mentem az akkori fiúmhoz.

Senkire nem hallgattam, pedig szinte mindenki lebeszélt a srácról is és a gyorsan megkötött házasságról is.

Naná, hogy a szerelemtől nem láttam józanul, nem tűnt fel, hogy az "éppen kínálkozó" lakásépítési akcióhoz kellett neki gyorsan egy házastárs és nem mellesleg a szüleim jóhiszeműen adott pénzeli segítsége...

1 évig éltünk együtt, ezalatt bőven rájöttem, hogy nem sokat számítok neki, megcsalt, megvert, kihasznált, minden szava hazugság volt...

Az 1 év alatt beköltözhető lakásba ő költözött be és engem ügyesen kisemmizett!

=============================

Egyetértek az első beíróval : a rossz döntéseink is a mieink!

Én a fenti rossz döntésemből (és minden jó vagy rossz döntésből) tanultam, nem ugyanaz lennék ezek nélkül.

Ha nem lett volna ez az első rosszul sikerült házasságom, akkor nem sikerült volna annyira nagyon jól a második sem, ami jelenleg már 33 éve tart!

A fenti tapasztalat tanított meg rá, hogy a legnagyobb szerelem kellős közepén is szem előtt tartsam a jogaim érvényesítését, ne hagyjam magam kisemmizni, ne legyek jóhiszemű, az a biztos, ha minden le van írva...