Mi a véleményetek a barátságból kialakult szerelemről?

Tapasztalatból mondom, korábbi kapcsolat hasonlóan alakult, beleszerettem, és ő is belém, de nem eléggé, és 3 hónap múlva szakított,én magamba zuhantam + még a közös baráti társaságból is kiszakadtam ez miatt, ami még mélyebbre rántott. Viszont nagyon lassan kirángatott ebből egy régi haverom, aki akkorra már 2 éve akart felszedni...részemről nem volt kölcsönös, de nem zavarta egyikünket sem, és lassan haverból igazán legeslegjobb barátok lettünk. Nekem nem vált be egy pasi sem, közben egy szikráért imádkoztam, hogy őt szeressem, mert ideális lenne, csak nem volt az esetem mint férfi. A szikra isten tudja hogy, de hamarosan megtörtént.Másfél éve vagyunk együtt.Soha életemben nem voltam ilyen boldog.Úgy érzem,egész életemben őt szerettem.Az eljegyzést tervezzük! :)

Kedves kérdező, remélem neked is e felé billen a story, és nem az első történetem felé ;) 18/L

Nekem is hasonló a "problémám". A legjobb barátom egyben a kollégám is, szóval napi szinten 8-9 órát vagyunk együtt. Mindketten párkapcsolatban élünk, de van valami megmagyarázhatatlan vonzalom kettőnk között. Néha elcsattan egy csók az étkezőben vagy az irodában, mikor nincs itt senki. Már annyiszor beszéltük azt, hogy ha egyedül lennénk, akkor tutira egymás mellett kötnénk ki. Viszont félek is (és szerintem ő is), hogy így valamilyen szinten elveszítjük a legjobb barátunkat. Most sokmindent megbeszélünk, de egy párkapcsolatban megint más a helyzet. Egyszer már jártam így, kb. 2 hónapért elvesztettem egy többéves barátságot, és ezért félek. Viszont azt is tudom, hogy ő számomra a tökéletes pasi... Ha valaki tud valami okosat mondani, az engem is felettébb érdekel!

Kedves kérdező! Hogy áll a dolog???