Mit tegyek? Nagyon labilis vagyok, teljesen össze vagyok zavarodva.

Nos,mondjuk 16(majd télen 17)éves vagyok,szóval ez vele jár,de nem tudom elfogadni,mert idegesit hogy semmivel kapcsolatban nem tudom mit akarok és másokat is idegesit.

Először is bármit próbáltam tenni soha nem jöttem ki a korosztályommal,most lehet erre azt mondani hogy nem kéne igy itélkeznem,de mára már ott tartok hogy konkrétan utálom a korosztályom.

Van barátom,úgy érzem abból amilyen velem hogy szeret,de úgy is hogy neki minden fontosabb mint én,mondjuk 23 éves,szóval mondhatjuk hogy mi a francot akarna tőlem? De a bátyám régi haverja,és nem olyan aki kihasználja a lányokat,sőt.Állitása szerint szeret,és nem tart mindent fontosabbnak nálam.Őszintén,nem tudom hogy én érzem jól a dolgokat,vagy csak eltúlzok mindent,és ezért hiszem hogy nem vagyok elég fontos neki.Azt hiszem én szeretem,de még ebben is össze vagyok zavarodva.

Nem tudom mit akarok,céljaim nincsenek,a tanulásra sokszor hiába próbálok koncetrálni,meg is buktam idén emiatt.Mindenki "csesztet",ismerősök,szüleim hogy lusta vagyok tanulni,hogy h*lye vagyok,nem lesz belőlem semmi,még a barátom sem nagyon ért meg,csak azt mondja hogy tanuljak,koncentráljak oda,de nem tudok.

A barátom pluszban még azzal is "piszkál" hogy éretlen vagyok,sok dologban komolytalan,én nem akarok ilyen lenni,de ha igaza van,akkor sem tudok változtatni ezen,meg az is zavarja hogy néha szoktam inni mértékkel úgyszintén 1-2 idősebb haverommal,és hogy lány létemre nem kéne,amiben van igazság,de nem érti az álláspontom hogy ezek csak haverok,lesz*rják ha nem megyek,viszont én igy egyedül maradok,és ez csak ront a helyzetemen.

Fogalmam sincs,kitől mit akarok,néha ha 5 percig nem vagyok vele már hiányzik a barátom,néha elküldeném a fr*ncba hogy ha ennyi gondja van velem akkor hagyjon békén,ezt egyszer voltam képes megtenni,de rá egy napra megbántam és kibékültünk.

Barátaim nincsenek,a haverjaimmal meg ugyanaz a helyzet hogy néha szükségem lenne rájuk,néha meg lekoptatnám őket.

Többnyire látszólag összeszedett vagyok,de néha rámjön dolgok miatt a hát "hiszti"és aztán meg mikor lenyugszom rájövök hogy ezeket a dolgokat elég könnyen megtudnám oldani.

KIvülről azt mutatom hogy nem érdekel,de minden kis kritikától rosszul érzem magam,rágodom rajta sokáig.

Szóval tényleg mindennel kapcsolatban labilis a hangulatom és össze vagyok iszonyatosan zavarodva.