Van meg remeny szamomra? Ugy erzem ellenem fordult a vilag?

Nincs könnyű dolgod. Tudomásul kell venned, hogy rengeteg dologban tévedsz. Ez így keménynek tűnhet, de amire igaz, annál célszerű tudomásul venni, nem? Különben téves alapadatokból következtetnél, tehát tévútra vinnéd magad, akár tudtodon kívül is. Tehát tartsd fenn a tévedés jogát, ez a legelső!

Aztán nyugodtan bíráld felül, amit magadról gondolsz, és amit másokról gondolsz. Nem kell semmit hinned senkiről, tehát ha épp akarsz bárkiről (magadról) gondolni valamit (vagy az ellenkezőjét), megteheted. Észre fogod venni, hogy az agyad könyörtelen éleselméjűséggel gyárt nagyon hihető alátámasztást bármilyen teóriához, amit csak kitalálsz neki, főleg ha el is hiszed. Igen, mielőtt a "bizonyítékokra" rájönnél. Mindig így megy, nem tűnt fel?

Az ellened áskálódó, rosszindulatú gyökerek esetében pedig TE IS TUDOD, hogy az lett volna a leghelyesebb, ha az első egy-két hasztalan próbálkozásod után elköszönsz, és mindenekelőtt HA EGYSZER NEM INGED!...

Min forgolódtál éjjelente? Hogy nem tudod megoldani a helyzetet? Ha egyszer nem lehet! Mit kellene tenned? A soha viszont nem látásra, azt kellett volna tenned.

Most, hogy rend van, kezdj el élni, hogy legyen mit mesélni. Nem úszod meg passzív nyavalygással majd gyors halállal, miközben évekig lehet aktívan nyavalyogni, miközben azért egész komoly részeredmények fognak születni, szinte elkerülhetetlenül. Nem az az egy hely a világ, sőt.

Laza rosszindulat mindenütt előfordul, és a társasági kohézió is sok helyen azon alapszik, hogy (egyébként tök aranyosan) eljátsszák a balhét, mindig ott a mosoly a szemükben, ha konfliktus van, és végül egy nagy röhögéssel, vagy az egész addigi "felépítmény" nyílt elviccelésével kiderül, hogy olyan a csapat, hogy nemhogy másokat nem vesznek sose túl komolyan, hanem még magát se veszi igazán komolyan senki. Így azért, valljuk be, nehéz lenne álmatlanul forgolódni éjjelente. Nyilván a kompromisszumkészség és egyfajta "jaj, és akkor mi lesz, ha úgy csináljuk, ahogy ez a hülye akarja" hozzáállásnak ott kell lenni mindig, de épelméjű emberek közt kábé ez a max bonyolultság, amivel a saját életüket (és ezzel közvetve a kollégáikét is nyilván) tarkítani hajlandók ugyanazért a fizetésért, mintha akár pl. valódi lenne a harag.

Természetesen jó csapatban is van valódi harag, de akkor arra érdemes odafigyelni, mert tényleg tévedhetett, akire haragszanak, és tényleg tanulhat belőle, ha nem a tökéletes egójával van elfoglalva, mikor aranytálcán érkezik a fejlődés, a jobb megértés lehetősége a bölcs öreggé válás rögös mellékútjain...