Mindenkinek van legjobb (igaz) barátja, vagy csak én érzek így?

Az van, hogy nekem most igazán nincs ilyen barátom. Az, akit ovi óta ismerek megismert a suliban egy másik lányt még elsőben,és azóta ők a legjobb barátok.És ez a másik lány pedig kibeszélt na meg árulkodott neki, ilyenek. Én is megpróbáltam másokkal barátkozni, de ők (elsők) azt mondták, hogy ne, mert akikkel akarok úgy is átvernek.Na ez így is volt idő után. Egyszer az ovis barátomnak és annak a barátjának, máskor a másikaknak voltam a barátja, és hát ők ezt megunták.(Mondjuk jogos lehet.) És én már nem akarok nekik lenni a barátjuk most majd 6.-ban, mert ebben az évben, 5.-ben állandóan piszkáltak, hogy pl:fujogattak, megszólták a külsőmet, tesi sorban löködtek, fölhántorgatják a rossz döntésemet. Én meg persze nem mindig szóltam vissza, stb... Mindezt azért mert azt mondták, hogy nem mentem oda hozzájuk.És még osztályon belül is ok nélkül kibeszélnek az ilyen menő hülyék néha ami rosszul esik, és ez miatt teljesen ki voltam. De az osztályban most nemrég elkezdtem barátkozni egy lánnyal, aki megért meg szoktunk beszélgetni, jókat röhögni...de neki van már legjobb barátja. Ha jobban ennél elkezdünk barátkozni, akkor még lehetünk jó barátok? És a másikakkal meg ne foglalkozzak? 12/L