Miért vagyok ennyire más, ennyire furcsa, és változtathatok ezeken, ugye?

Egy megoldás van:

El kell kezdeni csinálni a dolgokat és majd a több évnyi csinálás közben nincs idő agyalni, rengeteg félelem elmúlik és a sikeres csinálásból jön az önbizalom is.

Konkrétan:

"Nem szeretek "kisboltokba" bemenni, ahol rám köszönnek, mert "kínos" nekem visszaköszönni, mert a hangom nem átlagos, hanem kicsit mélyebb, nem átlagos."

Járj le mindig kisboltba. A hangoddal meg úgysem tudsz mit kezdeni.

"Még egy csomagátvételt sem tudok elintézni."

Intézz minél több ilyet.

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Könyvtárban olcsón vannak könyvek.

MBTI személyiségteszt van a neten.

Van ezenkívül autista teszt is, lehet, hogy vannak benned aspergeres jellemvonások.

Olvass Yalomtól, Frommtól és Frankltól, ha meg szeretnél változni, nekem beválnak.

Tudod az életben minden élőlény arról ismeretes, hogy míg él erőt fejt ki a világba. A növények erejüket a növekedésbe invesztálják, a sejtjeik szaporításába, a kor előrehaladtával a növekedés lelassul, de állandó. Az állatok erejüket mozgásra, táplálkozásra, szaporodásra, menekülésre, játékra, harcra használják. A lényeg, hogy ha az élet nem támasztana akadályokat az élőlények elé akkor mire fel kéne, hogy éljenek? Ha nincs mire erőt elhasználni akkor miért volna szükség az erőre ami az élőlényekben van? De érdekes módon van erő, és van mire elhasználni. Van logika a világban.

Az ember is rendelkezik erővel amivel a kihívásoknak megfelelhet. Na de az ember valami egészen fantasztikus módon ereje nagyon nagy részét arra használja fel, hogy működtesse az agyát. Az ember míg felnő megannyi irányból (család, iskola, média) kapja az információkat, hogy mit szabad, és mit nem, és kialakul egy szűrő ami az agy amin keresztül engedi át az ember a hozzá képest külső valóságot, és ami a szűrőnek nem felel meg az negatív érzéseket fog alkotni. Amikor az ember találkozik egy akadállyal egyből generálódik benne az erő amivel képes volna leküzdeni azt az akadályt, de az ember az egóját erősíti meg ezzel az erővel már rutinból, mert ha nem ragaszkodna a tanult mintákhoz, úgy elveszítené az önazonosságát, elveszítené a világról alkotott képét, és bármi megeshet ekkor, bármi ami szörnyű, legalábbis az egó már csak ilyen félős. Szóval ahogyan elemészti az agy az erőt ami a probléma megoldására termelődik úgy az erő visszajelez, hogy nem jó irányba lett terelve, azaz nem az életben használod fel az erőt hanem annak ellenében magadban táplálod a saját illúziódat a világra rávetítve, és hát persze, hogy kellemetlen érzést fog kiváltani ezen folyamat, mert az erő a világba szeretne megnyilvánulni általad, és így tényleg élj, és ha ennek ellenállsz szenvedés lesz a jutalmad.

Amikor pl valami félelmetes dolog esik meg veled tudd, hogy a félelem is ugyanazon erőből fakad mint akár az a legszebb érzés a szerelem, és csak rajtad áll, hogy miként éled meg. Abba kell hagyni az ellenállást, és bele kell menni a dolgokba, ha félelmetes, ha gyűlöletkeltő, ha irigység fog el, bármi. Meg kell tanulni uralkodni az érzelmeiden, nem szabad hagyni, hogy azok eluralkodjanak rajtad, mert úgy megannyi az életre fordítható erőt pazarolsz el, és olyan erőtlen, semmilyen hangulat fog rajtad uralkodni. Bezzeg ha megspórolod magadnak azon erőket, úgy majd kicsattansz, és kifutsz a világból szinte.

Az egó átedzése: Nincs kedvem hozzá. Szól így az egó. Erre te: Na majd megmutatom én magamnak! És már csinálod is. Láss csodát van hozzá erő, ezt az erőt pedig onnan nyerjük ami a Nincs hozzá kedvemet táplálta.

Ha az érzelmek fölött átveszed az uralmat, akkor létrejön egy permanens érzés, amit a legjobban az elégedettséggel lehet leírni, és ezzel már lelehet húzni egy egész életet. Ha megtanulsz uralkodni magadon akkor is nevethetsz pl, de csak akkor fogsz ha te megengeded magadnak. Ugyanis nem elég csak a negatív emóciók fölött átvenni az uralmat hanem a pozitívak fölött is kell tudni uralkodni, illetve azok vetületein, így a nevetésen. Más vetületén nem tudsz uralkodni, mert ha azt megpróbálod nem kifejteni magadban akkor fogod rosszul érezni magad. :P

Egy kis gyakorlat. Keress valami olyan dolgot a neten ami erős érzelmeket vált ki belőled. Bármi ami idegesít, amit gyűlölsz, amitől félsz, és ahogy nézed maradj nyugodt. Ahogy nézed figyeld az érzéseidet, és ha meg kell szólalnod magadban akkor csak egy dolgot jelents ki, hogy éppen mi az az érzés ami benned motoszkál, pl gyűlölet, és ne mondj többet, csak figyeld az érzést, és ha nem táplálod azzal, hogy konkrétan miért is gyűlölsz akkor az érzés szépen átalakul, és már-már kellemes lesz. A lényege annyi, hogy ha ily módon uralkodni tudsz magadon mindenkor akkor az elégedettség fog eltölteni "boldogsággal" és így meg teheted azt ami irracionális, de ami a helyes.

Az ember ugye ha találkozik egy gonddal egyből jön az agy és azok a dolgok amiket jól bevéstek neki oda, és ezen dolgokhoz ragaszkodik az ember, hogy a világban tudja hol a helye. Az igazság az, hogy mikor az ember elé akadály görbül úgy erőt kap hozzá, és a megoldást is megkapja. Ugyanis amikor az erő tisztán van jelen az emberben akkor a szeretetet érzi az ember, és a megoldás pedig intuícióként érkezik. A szer szó maga az életerejének szava. Amikor a szer-t kapod akkor a szer-etet. Az 5. elem maga a szer-elem. Nem hiába, hogy az is olyan klassz dolog. A szerelem szót ha módosítjuk úgy ahogyan még legális, akkor a szellem szót kapjuk meg. A magánhangzók töltelékhangok, a mássalhangzók a váz, és a L és R egymás váltópárjai. Test, lélek, szellem, az ember talán hallottad. A test az egó, a lélek a tudat, a szellem pedig az Isteni "rész", és innen érkezik információ, hogy mit kell tenni. A test egyedi, a lélek, egy időre leválasztott önálló létező, a szellem pedig mindenkiben azonos, ezért az egy komplexebb intelligencia aki jobban tudja. Persze az ember nem hallgat az intuícióra, mert ő jobban tudja, mert az hülyeség, mert nincs értelme, vagy meg se hallja, és szenved, vergődik, és abban a tudatban éli le életét, hogy az élet ellene van. Pedig ha ezt megértenék az emberek, hogy a problémákat azért kapják, hogy tudják gyakorolni a feltétel nélküli szeretetet, ami csodás dolog sokkal szebb világban élhetnénk. Gondok utána is lennének, de örömmel vetnénk belé magunkat, hogy megmérettessünk az élet színpadán.

Menj neki a félelemnek, és elborul az agyad olyat fogsz tapasztalni. Ami attól van, hogy a belső világod lerombolódik, és a külső világ egyazon időben tölti ki a belsődet, és ezt hívják jelenlétnek, ezért küzdenek a szerzetesek, buddhisták, jógik, kutyafülék, ezért meditálnak. Minél inkább ellentmond egymásnak a két világ a benned élő és a külső annál rosszabbúl fogod érezni magad, mer annál több erőt emészt fel a saját világod fenntartása. Amikor az ember szerelmes akkor is csak az történik, hogy a magában élő ember ideál megvalósul a külső valóságban, és a kettő harmóniája létrehozza a szerelem érzését. Az igazság az, hogy nem kéne egy másik ember a szerelemhez. Elég volna csak megtanulni egyfolytában a külső valósággal kitölteni a belsődet. Ehhez persze csöndes elme kell, mert az folyton ítél, és azzal köt, fékez.

Szóval nézzél sok erős érzelmet kiváltó videót, és csak az érzésre figyelj. A nevetést is előzd meg de nem agresszívan, csak tudatossággal. Aztán ha jól csinálod ezen dolgokat kialakul a gyomortájékon egy masszív meleg érzés, az majd elmúlik. A rekeszizom pazarolja el a sok erődet. Ha valami nem tiszta írj privátot. :]