Ti is hisztek ebben?

Az életem során megfigyeltem, hogy minden egyes életszakaszhoz olyan emberek társulnak körém, akik segítenek a lebonyolításában. És ezeknek az embereknek én is kölcsönösen nagy szerepet töltök be. Pl. volt időszakom, hogy nem volt önbizalmam, és 2 évig a legjobb barátnőmmel kölcsönösen segítettünk egymásnak elfogadni magunkat. Vagy volt olyan barátnőm, akivel pár hónapig voltam csak jóba, de az alatt nagyon intenzíven fedeztük fel saját fiatalságunkat, sokat buliztunk, belevetettük magunkat az életbe, én neki az érzelmeihez való kapcsolatát, viszonyát fejlesztettem , ő nekem a "szelftuningolást" adta. És így tovább, ha visszanézek minden emberre van valami, és ha az adott ember "betöltötte" a pozícióját, már túlnövünk egymáson, útjaink szétválnak és a kapcsolat elhal, a kommunikáció magától megszűnik, nem veszünk össze, csak valahogy látjuk, hogy már nincs nagyon keresnivalónk egymás életében, ugyanakkor az együtt töltött idő mindig nagyon intenzív és élményteli. Nyilván vannak olyan emberek, akikkel lassabban bontakoznak ki ezek a szerepek (pl. osztálytársak), akikkel több, hosszabb ideig vagyok együtt. Ha pedig egy ilyen kapcsolat elhal, és nincs amellett egy másik, akkor általában kellemes, pl. most is, sok emberrel vagyok jóba, sok új embert ismerek meg, "hasznosítom" magam, meg persze a régi ismerőseimmel is találkozom, de nincs egy ilyen nagy barátság sem. Viszont minden ilyen sorsszerű találkozást egyedüllét előz meg. Az összes ilyen barátnőmmel nagyon véletlenszerű volt a találkozás, és nagyon spontán, visszanézve elkerülhetetlen, ilyenkor mindig éreztem, hogy ezzel az emberrel lesz még dolgom, stb. Viszont most már úgy vagyok, hogy eleget "barátnőztem" már, jól elvagyok az ismeretségi körömmel, ami pont elég, hogy tudjak szórakozni, vagy elmondani a problémáimat, vagy új dolgokat alkotni, tehát teljesen jó, de így az évek alatt úgy gondolom, hogy most már egy másik irányba kell elmennie a fejlődésemnek, amit inkább párkapcsolatok útján tudnék gyűjteni. Mert eddig az volt, hogy ki is vagyok én, milyen is vagyok, hogy legyek minél egyedibb, hogyan éljem meg a kreativitásomat, fiatal vagyok, stb. de most már úgy érzem, hogy amellett, hogy nyilván ezekben és más dolgokban is fejlődnöm kell, valamennyire kialakult egy olyan személyiségem, ami magabiztos, határozott, és kész arra hogy egy mély kapcsolatban kibontakozhasson.

16L