Szerintetek normális hogy még mindig félek a sötétben?

Szia!

Szerintem te is érzed, hogy ez nem egészen normális így. Valamiért ez kialakult benned, ahogy írtad valószínűleg kislány korodban, ezért nem is véletlen, hogy nem múlt el mostanáig se (ha valami kialakul gyerekkorban azt könnyedén viszi az ember magával felnőtt korba).

Nagyon jó anyuka lehetsz, hogy egy ilyen esetben is eszedbe jut a gyereked, jó volt ezt olvasni. :)

Hogy őszinte legyek ez nagy valószínűséggel nem fog megoldódni magától és lehet, hogy továbbra is benned marad. Azt javasolnám, hogy fordulj ezzel pszichológushoz, ahol ezt elmondhatod, megbeszélhetitek és feltehetőleg hamar meg is fogjátok tudni oldani.

Tényleg fóbia, viszont normális, mint mindenki fél valamitől. :)

Én sem szeretek a sötétben egyedül maradni, kisgyerekként nagyon féltem a szekrénytől, ami annyira tömve volt, hogy nem lehetett becsukni. Azt hittem, onnan jön ki a mumus. Plusz még a parketta is recsegett mellé. Csak úgy tudtam elaludni, ha elfordultam, hogy ne lássam.

Később attól rettegtem, hogy az ufók a sötétben az ágyam mellé kerülnek, és figyelni fognak.

Tény, nem szeretek késő este horrort nézni. Ha elkezdem, akkor feltétlenül meg kell néznem a befejezését is, mert csak úgy vagyok nyugodt, ha tudom, megoldódott a probléma - akár a filmbéli is.