Hogyan tudnék "felülkerekedni" a személyiségemen?

Néha már annyira elegem van a személyiségemből. Pl. hogy bárkinek bármit eltűrök, és nem nyitom ki a szám, csak egy fejbiccentés fér ki belőlem kb. Egyik /nem/barátnőm folyton csak beszól nekem, hogy hogyan öltözök, meg hogy jaj már megint ötöst írtam, meg minek megyek biológia faktra mikor tök hülyeség.. A jóbarátnője meg csak bólogat neki. Van még egy barátnőnk, ő szerencsére nem ilyen fajta, de vele sem vagyok túlzottan beszédképes. Nem is tudnék miről beszélgetni velük, nekik vagy a buli a téma, vagy ilyen meg olyan emberek kibeszélése, akiket én nem is ismerek. Egyszer úgy beszólnék nekik, hogy csak egyetlen egyszer kapják vissza azt, amit egy héten többször is a fejemhez vágnak. De én valahogy képtelen vagyok beszólni másoknak. :\

Itt lesz majd a nyári szünet is, és annyi dolgot elterveztem, de félek, hogy magam miatt nem tudom majd véghez vinni őket. Még attól is "félek" úgymond, amikor vásárlásnál fizetek, és olyan halkan köszönök, mert nem szeretem a hangomat, mert nincs átlagos csajhangom. Szeretnék önkéntes munkát is végezni (kötelező is), de egyedül biztos nem mernék elmenni, más meg nem hiszem, hogy jönne velem. A nyelvvizsgától ugyancsak félek, legkésőbb jövő nyáron szeretném letenni középszinten, és az angolt is szeretném előrehozni, de a tudásom se áll még olyan szinten, gyakorolnom kellene még, főleg a beszédet. És nem is vagyunk annyira gazdagok, így nem nagyon szeretnék magántanárhoz járni, inkább magamat készíteném fel, amilyen szintig csak tudom.

Nem tudom, milyen lesz a nyaram, nekem már kicsit hiányzik az iskola, én szeretek tanulni, örülök, ha valamit jól megtanultam, és ötöst kapok rá. Kb. ennyi örömöm van. :\

A családom se igazi család, a szüleim elváltak, anyám inkább tesómmal foglalkozik vagy pihen, a nagymamáimat pedig néha meglátogatom, mert egyedül élnek (mindkét nagypapám meghalt már), csak sajnos messze laknak.

De a legrosszabb a személyiségem az egészben. Hogy lekorlátoz, vagy nem tudom. Mások olyan kötetlenek, "szabadok", én meg néha egy robotnak érzem magam, főleg ha tanulós időszak van. Még barátkozni is képtelen vagyok, más olyan simán odaül beszélgetni másokhoz, én meg inkább egyedül ülök és nézek magam elé. De nekem ez sem megy. :( Én nem tudom mit mondhatnék másoknak, de mindenki olyan jól elbeszélget a másikkal, mindig tudnak valamit mondani, röhögnek egymáson. Én pedig sosem voltam ilyen. Mondjuk nem is igazán tudok beszélgetni senkivel, senkivel sem vagyok bizalmas kapcsolatban. Konkrétan mindig egyedül vagyok.

Szóval szeretnék nyitottabb lenni, főleg, ha egyetemre megyek, mert nagyon remélem, hogy ott találok jó barátokat is, és talpraesettebb stb. féle is lenni akarok, mert még egy csomagátvételt vagy postai, banki ügyet sem tudok elintézni, nem is vagyok képben semmi ilyennel, szeretnék önkénteskedni, dolgozni is akár, de azért szórakozni is szeretnék, valahogyan.

Szeretném azt hinni, hogy képes vagyok fejlődni és változtatni a korlátaimon, csak nem tudom hogyan, és mivel kezdjem. Segítenétek nekem ebben?

egy 17 éves lány