Mit tegyek, hogy helyrejöjjön anyámmal a kapcsolatunk?

"Amikor hazaértünk meg már ott tartott, hogy nincs bennem szeretet, meg sírva fakadt, merthogy én nem szeretem őt."

Mondd, hogy szereted őt.

Mellesleg sajnos ezzel nem sok mindent tudsz kezdeni. Anyádnak saját magával vannak problémái, nem veled. Sok-sok év alatt valamit el tudsz talán érni, de ehhez az kell, hogy külön életet élj, a saját lábadon, mert onnantól nincs alá-felé rendeltségi viszony.

Szerintem is a saját életével vannak problémái, és azt gondolta, hogy rajtad keresztül majd fogja tudni kompenzálni életének a hiányosságait. Csakhogy te nem olyan ember vagy, akit szeretett volna, ezért még inkább csalódott.

Csak annyit tudok mondani, hogy próbáld őt megérteni. Nem kell behódolnod, de ha megérted, elmúlik belőled ez a rossz érzés, és nem fogsz ellenségesen reagálni, így magától megjavul a kapcsolatotok.

Szerintem mondd el neki, ami benned van. Persze nem az asztalnál. Ááá, nem. Kiabálj, ordítozz! Mondd meg a magadét, és utánad a vízözön. ennél rosszabb már nem lehet. Mondd el neki, hogy mi bánt. Hogy milyen veled. Közöld vele, hogy ne csak magával törődjön, és fogadja el, hogy olyan vagy, amilyen. Kérdzd meg mi baja veled. Hogy miért rajtad tölti ki a feszültséget. BÁr, általában én is a csendes megoldások híve vagyok, ha tényleg, olyan, mint ahogy elmondod, akkor súlyos a helyzet.

Mondd meg neki, hogy szereted. És, hogy veled mindent megbeszélhet. Hogy az élete, nincs elcseszve, és nem kell elcsesznie a tiédet. Ha már vagy legalább 17 akkor már dönthetsz, te saját magadról. Közöld vele, hogy ez nem mehet tovább. Értesd meg vele, bármi áron,, hogy nem viselkedhet úgy, ahogy. Ha meg nem enged el a fesztre, még mindig ott van a kamasz ,egoldás. A szökés :)

Suerintem fogadd meg a tanácsom. Ha ordítozol, és kiabálsz, akkor muszáj meghallania a mondandódat, és előbb-utübb végiggondolja azt. NE csak te engedj. Jó, persze az anyukád, tisztelned kell stb. Én, is imádom az anyukámat, és utálom ha rosszban vagyunk. De, van, mikor p a hibás, és nem engedhetek, mert az nem jó. Mondd el neki, az őszinte véleményed, és ha szeret,akkor megért téged. :) És, nyilván szeret, hisz, az anyukád :)

"Kiabálj, ordítozz!"

Szerintem ebből nem lesz semmi.

"Közöld vele, hogy ne csak magával törődjön, és fogadja el, hogy olyan vagy, amilyen."

Az a baj, hogy nincs abban a helyzetben, hogy kioktassa az anyját. Egy szülő sem fogja elviselni, hogy a messzemenően alárendelt gyereke életvezetési tanácsokat adjon. Pláne, hogy önzőnek nevezze az a gyerek, akire a belét is kidolgozza és "a kenyerét eszi". Azon a ponton megszűnne a szülői szerep (ami már azóta is gyenge lábakon áll). Ez a tanács, ha rosszul sül el, évekre/évtizedekre szóló negatív játszmákat fog eredményezni, jobb esetben hatástalan lesz, csak az anyja elkönyveli hisztisnek (tehát rosszabb lesz).

Ha az anyjának magával van baja, akkor azt a kérdező nem fogja tudni megoldani (ha csak nem 30-40 éves korában). Csak annyit tud tenni, ha saját magát építi, és talán majd egyszer beérik a dolog és olyan helyzetbe kerül, amiben új, más alapokon nyugvó viszonyt tud kialakítani az anyjával.

"Mondd meg neki, hogy szereted. És, hogy veled mindent megbeszélhet."

Ez jó, de csak ennyit szabad és az utóbbit is csínján. A gyerek nem barátnő, akivel minden ügyes-bajos dolgot meg lehet beszélni.

"Ha meg nem enged el a fesztre, még mindig ott van a kamasz ,egoldás. A szökés :)"

Igen rosszul is elsülhet. Ráadásul a szülő bizalma is megszűnik a gyerekben. Utána még szorosabb póráz és további feszültség lesz.

Az urolsó válaszoló.

Nos. Kérlek, ne az én mondataim elemezd, hanem a kérdező kérdésére válaszolj. Azzal, hogy az én válaszom elemezed, még nem adsz tanácsot. És, egyáltalán mért tetted? Nincs véleményed, vagy mi?

Na, mindegy. Én, elmondtam a véleményem, és szerintem elég rosszul látod. Ey gyerek(főleg egy lány) lehet barátnő. Én is a barátnője vagyok anyukámnak.

Ja, és a szökést viccnek szántam. Tudod, 20-21. századi találmány. Nagyban ajánlom.

Ó, és ha válaszolsz, kérlek, ne elemezd a mondataim.

Tartalmi jellegű érveid is vannak esetleg?

A kérdezőnek válaszoltam. Ha nem tudod kiolvasni a véleményt belőle, az csak még jobban megkérdőjelezi a tanácsaid hitelességét.

Mellesleg nem a mondataidat elemeztem, az nem így néz ki. Azok tartalmára reagáltam és felhívtam a figyelmét a kérdezőnek arra, hogy akár rosszul is elsülhet. Első sorban neki írtam, nem neked.

Értem. Nos, ízlések, és pofonok. Én, nem látta, benne, semmi tanácsadó jellegű dolgot. Inkább, okoskodásnak mondanám, mint tanácsadásnak. És, nem az enyémet kell felhasználni a saját véleményed elmondására. Köszönöm.

Ui.: Vélemény:§

személyiség:§

Mások véleményéből élés: 5*

"Az okoskodást meghagyom neked."

Melyik állításom nem állja meg a helyét? Csak hogy okuljunk belőle, de főképp a kérdező - meg hogy az előző válaszaid ne puszta sértődött, egyben haszontalan személyeskedések legyenek. Mert nem igazán látom be, hogy mely értelmes rendszerében az emberi kommunikációnak minősül érvnek, vagy hasznos gondolatnak az a személyeskedő ámokfutás, amit te itt elkövettél. :)