Bennem van a hiba? Mi a véleményetek az esetről?
A problémám gyökerei eléggé szerteágazóak, sok minden összefügg egymással, de igyekszem a leglényegesebb történéseket kiemelni. Nagyon örülnék néhány javaslatnak, véleménynek, ugyanis a közeljövőben szeretném ezt lerendezni. Előre is köszönöm!!
A gondom főforrása a volt osztályfőnököm, de ne ijedjen meg senki, mert ez nem a naiv, idősebb, saját tanáraihoz vonzódó ostoba lányka története, mert én nem éreztem iránta vonzalmat, nem vagyok az a fajta , pláne ha a szüleimmel egyidős az illető.
A történet 4 évvel ezelőtt kezdődött, mikor felvettek egy egyházi gimnáziumba. A szüleimnek sajnos a nehéz körülmények miatt nem adatott meg a magasfokú iskolai oktatásban való részvétel, fizikai munkát végeznek, a körülményeink szerények de annál nagyobb a szeretet és az egyetértés, egymás lelkileg való erősítése. Így az általános után a személyes célok motivációja mellett ez a tény is erősített a jeles tanulmányi eredmények elérésében, hogy büszkék lehessenek rám és segíthessek nekik. ( volt, hogy éheztünk..stb)
Nos a milliomos csemeték alkotta összeszokott társoság, az osztály nem fogadott el, a normálisabbnak tűnő baráti társoságok sem fogadtak be, egyszerűen más voltam/vagyok mint ők az értékrendemet és a megjelenésemet egyaránt illetően. A többség kicsinyes ellenszenvét csak fokozta az általuk nem kedvelt osztályfőnök és a helyettesének irántam való szimpátiája. Azonban, hogy nyugodtan, konfliktusmentesen kijárjam az intézményt, úgy tettem köztük mintha hasonlóan gondolkodnék sajnos. Az osztályfőnök egy harmincas éveinek végén járó, székely, ref.hittantanár volt, vmilyen oknál fogva nem volt/van saját családja és híres volt a szigoráról, a kollégáinak egy része kissé különcnek is tartotta azt hiszem. Engem szerencsére nem tanított.. Viszont a lelki beszédre fogékony emberek szívéig hatolt , emiatt nagyon tiszteltem és büszke voltam, hogy egyházi iskolába járhatok és egy ilyen példaértékű ember az osztályfőnököm. Akkor még nem tudtam, hogy a gimnázium sznob, csaló embereket segítő korrupt intézmény. A szimpátiája, ami egy idő után kissé kellemetlen volt a többiek miatt, a következőkben nyílvánult meg: mindig kedves volt velem, az első napon belevésette a többiek fejébe hogy hogy kell kiejteni helyesen a nevemet, tehetségesnek mondhatom magam a festészet terén így egy képzőművészeti feladat kapcsán engem bízott meg az osztály irányításával, majd oszt.főnöki dícséretet adott, a többiek mondhatni ámultak mert ilyet az 5 év alatt senkinek sem adott, szülőin pedig kiemelt és azt mondta, hogy mindenkinek olyannak kellene itt lennie mint amilyen én vagyok, osztálykarácsonykor őt húztam és egy festményt készítettem neki , nagyon tetszett neki, azonban furcsa volt, hogy az osztállyal való közös programok alkalmával mondhatni került, mintha feszengett volna mikor látta hogy kissé kívülálló vagyok, ofő órákon pedig azt osztályt mindig dedós jàtékokra kényszerítette...aztán egyszer beszélgetésre marasztalt évvége környékén és nagy nehezen megkért, hogy fessek neki egy gyümölcsfát, én nagy megtiszteltetésnek vettem, a fa környékén volt egy kirándulása azt osztálynak így lefotóztam, a többiek mondanom sem kell mivel cukkoltak utána, év végére elkészültem vele, elég drágák voltak a kellékek, de levélben válaszoltunk neki hogy semmilyen fizetséget nem kérünk, hát nem így lett ..amikor bevittem neki, nagyon elêgedett volt, nem győzött dícsérni én menni akartam, akkor azt mondta hogy ez nem így megy, behívta a terembe az osztályt és egy ajándékszatyorral jött vissza, nagyon megalázó volt a többiek miatt, láttam az arcukat ..te jó ég..mégegyszer kifejezte a csodálatát odaadta az ajándékot és egy puszit..ezen nêhányan röhögtek..én meg nagyon zavarba jöttem, az egyik lány kivette a kezemből a szatyrot és megnézte a tartalmát majd megkérdezte hogy neki adom e az egyik tárgyat..huu..aztán azon viccelődtek hogy biztosan eljegyzett, hol a gyűrű...nagyon kellemetlen volt. A képeket elfelejtettem aláírni hazavittem őket, akkor láttam a karácsonyi hátoldalán egy írást, ami arról szólt hogy ki vagyis én adtam neki. Mikor visszavittem a bizonyítvánnyal együtt, az erdőről beszêlt velem és adott egy gyümölcsöt arról a fáról amit lefestettem neki...eléggé összezavart, nem tudtam mit gondoljak. 10.osztályban még mesélt a fáról és egyszer megkért hogy mesêljek a festészetről..egy kis csoportja összegyült emiatt az osztálynak vele együtt, de a többiek előtt nem adhattam önmagamat és nagyon szégenylős vagyok, zavarba is jöttem amiatt amit a többiek mondtak "rólunk" és az egész szörnyű lett ..ő meg ideges és rámvágta az ajtót..na innentől nem beszélt velem, átnézett rajtam. Majd félévkor bejelentette, hogy munkahelyet vált..politika, nagyon sajnált minket elhagyni, meghívott minket magához és én is nagyon szomorű voltam mert valahol rokonléleknek éreztem őt, annak ellenére is hogy mikor egy szajha féle engem húzott, nagyon megalázott ő pedig elfordította a fejét. Ott megmutatta hova tette a képeimet és eléggé szomorú volt a tekintete némi szánalom és keserűség volt benne. Majd mikor elmentünk tőle, mindenkihez volt jó szava engem kivéve. De mindig kedves volt velem, jó túrákra vitt minket erős tartóoszlopa volt a giminek így készítettem neki egy gyönyörű búcsúfestményt, azt utolsó napján adtam át,kissé meghatódott, majd indulni akartam akkor megkérdezte hogy ma már nem találkozunk most találkozott velem utoljára mosolyogva bólintottam és sírvahazamentem..aznap még bőven betegállományban voltam...Ennek ellenére minden évben meglátogatott minket néhány emberrel beszélt DE nekem nem köszönt, keresztűl nézett rajtam, nem beszélt velem. Rosszul esett mert felnéztem rá, de csalodtam benne emiatt és a sok szép képért egy jó napotot megérdemeltem volna azt hiszem. Ballagáskor pedig felismerte az anyukámat és rögtön elfordult. Egyszerűen nem értem mi baja. A képek azon túl drágák voltak az ecseteket és a vásznakat beleértve. Nagyon rosszul esik. Mit tegyek, visszakérjem a képet amit utoljára adtam vagy hhagyjam, ne zaklassam, biztos van elég gondja. Attól tartok, ha kedves, esetleges félreértéseket tisztázó üzenetet küldenék, csak még több bonyodalmat szülne, azt hinné akarok tőle valami. A képek eszmei értéke jelentős, úgy hiszem ezt a sajátos undok stílust nem érdemlem meg. Sajnos én buta egy kissé meginogtam tőle érzelmileg, a nyílt szimpátiája miatt is rosszabodott a többiekkel való kapcsolatom. Mit tegyek? Egyátalán mi a fene volt ez az egész?
válasza:szoval volt egy konfliktus, amikor "nem adhattad onmagad" a 10-sek elott. kifejtened, hogy mi tortent?
nem lehetseges, hogy o ezt ugy elte meg, hogy egy eloadas kapcsan szamitott rad, es csalodast okoztal neki? (egyebkent leblokkoltal akkor, vagy elkezdtel hulyesegeket beszelni, ami nem TE vagy? nem egyertelmu igy, ezert kertem, hogy fejtsd ki, h mi tortent)
szerintem nem kellene senki elott megjatszanod magad. nem lehet, hogy azert vagy kvazi egyedul, mert nem tudnak kiigazodni rajtad, mert hol ilyen vagy, hol olyan? nekem voltak hasonlo sajat tapasztalataim, de sose valt be, ha megprobaltam masnak mutatni magam. ezen masok mindig atlatnak es disszonansnak latom en is, ha valaki megjatsza magat.
válasza:Hát drága majdnem lyányom!
Hogy mi a fene volt ez az egész? Hát nem fogod fel, hogy rosszul döntöttél? Adott az Isten/égiek akárki, egy olyan embert neked, akitől ezer számra kaptad az elismeréseket sok ember előtt.Kezdve azzal, hogy hogy kell a neved kiejteni az osztály előtt, kaptál ritka osztályfőnöki dicséretet, szülőin nyilt elismerést, példakép vagy a számára, még munkát is kér tőled, hogy fess neki. Utólag nem bizonyult bunkónak, hisz te magad ismerted el, hogy ajándékcsomaggal tért vissza. Ez el is várható volt tőle.Illett volna hálás szivvel elfogadnod szerintem a munkádért, az osztálytársakat pedig azért hívta be, hogy örüljenek NEKTEK, a közös örömötöknek, és szereteteteknek. De te, és a választott barátaid, mit tettetek? Az osztálytársak csapatostul lejárattak téged is és a tanárt is? Téged úgy,hogy lebecsmérelték a neked szánt elismerést azzal, hogy bunkón túrkálnak a csomagodban helyetted, holott nem ők kapták, és még helytelen indítékkal, ocsmány beszéddel, eljegyzéssel ocsmánykodnak? És még te továbbra is akarsz ilyen szánalomra méltó kultúrbunkó osztálytársakkal barátkozni? Egyetértek a tanároddal, én is szánalmat és elnémulást érzek irántad, hogy nem ismered fel, hogy a tanárod őszinte rokonszenvet és értékelést érez irántad, az osztálytársak viszont írígyek és bunkók veled, a kedves osztálytársakat jól pofán kellett volna verned, és el kellett volna küldened a fenébe, hogy kopjanak le rólatok.Ha nem akarod magad még nagyobb erkölcsi fertőbe vinni, akkor nem a visszakérésen kellene gondolkoznod, hanem azon, hogy hogyan adj hálát az égieknek ezért az emberért, a megkeresésével pedig hálát kellene kifejezned azért a nyilt elismerésekért,amivel önbizalmat igekezett beléd oltani a nyomorult élethelyzeted ellenére, amiért sokan nagyon is lehetnek rád írigyek. Idősebb korodban ezen majd még gondolkozz el, ki fog ugyan dicsérgetni téged?
Köszönöm a válaszát, de nagyon úgy tűnik, hogy félreértett.Senki sem tudott a körülményeimről, egy hasonló helyzetben lévő lány volt rajtam kívűl, akinek az édesanyja az internet problémájuk miatt kért egy egyszerű segítséget az osztályfőnökömtől, amire egy közömbös vállvonás volt a válasz a tiszteletre méltó lelkészúr részéről. A cinikus, lesajnáló hangnemet, melyet az írása tükröz pedig kikérem magamnak. Tudja, milyen új közösségbe kerülni, akik az első pillantás után unszinpatikusnak ítélik, azt hittem bennem van a hiba, amiért az ottani korosztályom kitaszít, mégis maradnom kellett, mert a tanárok kiválóak voltak és nem volt anyagi keret a változtatásra..de úgy tűnik maga a lelki oldalát képtelen megérteni. Így is az ellentétes érdeklődési kör miatt is furcsának könyveltek el. Nem érti, hogy egy 15 éves lánynak
a saját korosztálya mellett a helye és nem pedig egy 41 éves, igen különc férfi tanár társaságában?! A kezdősoraiból ítélve a korát, azt hiszem elvárható lett volna a dolog tisztánlátása, hogy ez az ember magához édesgetett és bizony ez a frlelőtlen ember nem számolt ennek a súlyos következményeivel rámnézve, mert ez nem normális dolog, amit tett.Hálásan fogadtam a kitüntető figyelmét és a törődését, de ezzel csak azt érte el, hogy az osztály azon része között, akik valamennyire kedvesek voltak velem, és köztem megnőljön a távolság. Azt hiszem nem győztem hangsúlyozni, hogy a képek értéke nem anyagiakban, hanem esztétikai tekintetben felbecsülhetetlen, ugyanis a lelkemet beleadtam amely csak és kizárolag tiszteletet és megbecsülést táplált iránta. Ezek után bunkó gerinctelen módon átnéz fölöttem.Maga komolyan ezt a jellemtelen gyermeteg módon viselkedő "tanár"-t sajnálja?
Alapvető pedagógusi hibákat követett el! Az egyetlen bűnöm a hit és a naivitás volt. Engem egy milliomos lányka a második karácsonyi délutánon olyan mértékben megalázott, hogy orrvérzésig sírtam egész nap. Elhittem, amit ebben az egyházi gimnáziumban tanítottak és komolyan vettem: Úgy viselkedj mással, ahogyan szeretnéd, hogy veled viselkedjenek. Na most ezt a lelkész tanár mindig véresen komolyan vette, de ekkor szó szerint elfordította a fejét és csak mosolygott mikor nekem lett volna a segítségére szükségem. Ilyen undorító egoizmust még nem tapasztaltam, ez az ember csak magával foglalkozik, hiszen ekkor már tudta, hogy várja a jól jövedelmező politikai pálya, nem sokára szabadul. Igen, csak engem annyira magához édesgetett, hogy teljesen elszakadtam az osztálytól.Lelkileg teljesen tönkrementem. Amikor végre a csönd után meg
felvállaltam,megvédtem magamat, azt a súlyos konfliktust senkinek sem kívánom, majdem kirugatták az engem védő új osztályfőnököt a hatalmas üzleti, vallási befolyással bíró szülők.
Sajnálom, de melléfogott a megítélésemet illetően. Nem egy egoista, nagyképű, dicsfényben sütkérező sunyi leányka vagyok, de úgy gondolom, nincs szükség a magam tisztázását illetően további szószaporításra. Ha
szövegértési nehézségei vannak, esetleg tolerancia hiányban szenved, azt javasolom,probálja mégegyszer elolvasni és értelmezni a leírtakat, de inkább ne tegye..már ezzel is leírta magát.
válasza:hello,
a ketteske vagyok megint. nekem ugyan nem valaszoltal, pedig ugy erzem erdemi kerdest tettem fel... nahat, mindegy is, a mondandodbol, a reakciodbol viszont konnyebben be tudom loni a szemelyisegedet - legalabbis azt gondolom. tevedes joga fentartva!
Nem vagy te tul szigoru masokkal? es persze lehet, hogy magaddal is. sajnos ez nem jarhato ut, mindenki taszitani fog magatol, lehet, hogy ez a problema?
az egoizmust ugyan a tanarra fogod, de igazabol, lehet, hogy csak azt latod meg masokban ami benned is van? (en nem latom egoizmusnak, hogy egy tanar nem feltetlenul avatkozik bele a novendekek konfliktusaiba. ez is csak egy lecke reszerol.) te erkolcsi folennyel kezeled az embereket ("en jo vagyok vs. ok rosszak"), ez nem egoizmus? ha valaki megbant, es sirsz napokon at, az narcisztikus szemelyisegre vall. ez nem hiba (az eredeti kerdesedre visszakanyarodvan), de erdemes lenne dolgoznod rajta. barmilyen vallas csak akkor igaz(i), ha tiszta joszandek es szeretet hajtja, olyanokkal szemben is, akik megbantottak masokat. ehhez kepest te palcat torsz a fejuk felett es itelkezel. hat miert lennel jobb, mint az osztalytarsaid?
mondom: tevedes joga fentartva, de en javaslom, hogy nezz oszinten magadba ezekkel a kerdesekkel. kemeny dolgok ezek, de nem bantolag irtam, talan erted, erzed is.
Köszönöm a válaszát, de sajnos attól tartok tévesen ítélt meg. Az egoizmus szó az énközpontúságra utal, kizárólag a saját elgondolása a helyes kiíndulópont, magával foglalkozik..nem szeretném ecsetelni, de ez áll tőlem a legtávolabb. Az érthetetlen, lelkészhez igen méltatlan, undok viselkedést továbbra sem értem, kívülállóként nehéz lehet reálisan ítélni, de a személyiségem sértését azt hiszem jogosan kérhetem ki. Ilyen szürreális a történetem hitelességének az elfogadása netán? Természetes, hogy a lelki sérülést szenvedett hülye diákban van a hiba igaz? Tudja az a probléma, hogy mindig mindenkit előtérbe helyeztem magam elé, az hogy mélyen megbántott a lányka aljas tette, szerintem az érzékenységre utal. Naív voltam és eszerint szerettem volna élni már akkor is, azt hittem mások is így tesznek majd: "Úgy cselekedj mással, ahogyan szeretnéd, hogy veled tegyenek". Mindig más helyébe képzeltem magam és inkább tűrtem a bántást a milliomos divat cafkák örömére, mert nem akartam megbántani senkit. De ha valóban ott tartunk, hogy a személyiségem a fő probléma, azt nagyon sajnálom, magának nagyon sok mindenről nincs fogalma, de a durva kritika megfogalmazásához még elég erőt érzett magába mindenféle előismeret nélkül, a mai világban ezt igazán becsülik. A drága, szegény kislány már az első napon tette rám a megjegyzéseket, a tanárok kemény helyreigazításáról nem is beszélve, nagy örömét lelte mások megalázásában.Karácsonyi délutan előtt húzást tartottunk, mikor rá került a sor felordított és hisztizni kezdett, igen bántó grimaszokkal kiegészítve. Tudja ő egy egoista, a saját véleménye, gondolkodásmódja az alapigazság számára, mindent ahhoz viszonyít, ez alapjan feltételezem az esetleges fogalomzavar fellépését az ön esetében, a tények ferdítésnélküli ábrázolása nem önimádat vagy talán ekkora kiváltság ha ez esetben merészelek én lenni a bántalmak elszenvedője, a keresztény ember pedig nem egyenlő a magatehetetlen hülyével. Nagyon rosszul eset, annak ellenére, hogy mondhatni megszoktam az aljaskodásait, sajnos eléggé érzékeny vagyok. Ez a szegény, általam jogtalanul megítélt leány nagy örömét lelte a férfi nemiszerv kitárgyalásában és a súlyos tüdőbetegségben szenvedő osztálytársnőnk kíméletlen kigúnyolásában. 2 hónapon keresztűl hallgattam a szenvedését, nem győzte a cafka barátnőinek elpanaszolni, hogy engem húzott, mindent a fülem hallatára. Szorongtam, de a mindennapos önmarcangolás és a depresszív állapot pánik betegséget eredményezett, nem értettem, miért bánt mikor mindig kedves voltam vele, soha nem ártottam neki. A drága, igen tisztességes tanár úr előtt szent volt ez az esemény, idegroham veszélye fenyegette, ha valaki elmosolyodott, amíg ő a Bibliából olvasott fel, de már az is előidézte, ha köhögött valamelyikünk mise alatt, nem hogy még a másik megalázása. ( Tudni kell, hogy ekkor már számított a magasabb jövedelmet biztosító politikai pálya megvalósulására)
Valamilyen ismertetőt kellett írni arról akit húzott az illető, kört alkotva ültünk le. Semmit nem tudott rólam mondani, egy lyukas nejlonzacskót nyújtott át vigyorogva, amiben egy összetört győri korongalakú keksz darab volt betéve. Nem akartam megbántani és kellemetlenséget okozni így én is mosolyogtam majd leültem a helyemre könnyes szemmel. Talán az eseményt megelőző bántó megjegyzések sorozata rosszabbul esett mint ez. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire egyedül vagyok, ez senkit nem érdekelt, a közösség általában kiáll a másikért, de csak mert ennyire átnéztek rajtam , mert kívűlálló voltam ez rám nem vonatkozott. Nagyon furcsának tetszett, hogy ő ezen jót nevetett és egy cseppet sem volt lelkiismeretfurdalása.Ekkor az osztályfőnök vigyorogva megkérdezte, hogy én kit húztam, a beteg kislányt, ő volt az egyetlen, akivel megértettük egymást, hasonló anyagi körülmények, kitaszítottság, érdeklődésikör. Épp megint az áram kikapcsolasának a veszélye fenyegetett bennünket, nem volt nagyon mit ennünk, de lelki értelemben támogattuk egymást és nagy szeretetben éltünk, esténként gyertyafény mellett mindig felolvastam a szüleimnek, soha nem felejtem el , mikor az édesapámnak késett a fizetése és csak két zsömle volt otthon, az állandó émejgés már nagyon kellemetlen volt az éhség érzet mellett, de végig erősítettük egymást, tudtuk, hogy ennél rosszabb körülmények között is élnek emberek, akkor egész éjjel fent voltam és csak imádkozni tudtam. A nélkülözés által csak gazdagodtam lelki értelemben, ezért mindig hálás leszek. Nos akkor én egy saját készítésű dobozt adtam neki egy idézettel belevésve, ami remélem mindig erősíti a kitartásban..
Annyi azt hiszem elvárható lett volna a tanártól, hogy valamilyen módon ráébressze a tette helytelenségére, de ő csak mosolygott és átnézett felettem. A következő évben viszont én húztam őt, de nem csábultam el a bosszú lehetőségének, tudtam, hogy önimádó így egy számára tetsző verset írtam a divathoz való érzékét illetően és egy szép ajándékot vettem neki, amit készítettem volna, az minden bizonnyal a kukában landolt volna. Nem jutott el számára a cselekedet üzenet értéke, az aljasságait tovább folytatta én meg úgy tünt mintha ezzel a tettel a lábtörlőségemnek adtam
volna bizonyítékot. Tehát továbbra sem értem a maga furcsa álláspontját nem is az esetet, hanem a személyiségemet illetően. Talán inkább magának kéne elméllyedni nem csak magában, hanem egy értelmező szótárban is, mivel igen kemény tartalmú szavakkal illetett.Nem egy rózsaszín ködfelhőben élő, ostoba, kicsi lánykával kéne összekeverni. A stressz, másoknak megfelelni akarás miatt lettem pánik beteg! Istennek hála nem halálos szervi betegség, de hosszú távon infarktust idézhet elő , remélhetőleg maga nem élt meg olyan dolgokat , ha ilyen radikálisan hoz ítéletet egy olyan ügyben ami a jelek szerint a maga helyzetétől meglehetősen idegen és képtelen más helyzetébe képzelni magát, ott nem csak a tolerancia hiánya áll fent. A valóság reális ábrázolása és a valós alapokon, tapasztalatokon álló vélemény erősen kétlem, hogy bármiféle összefüggésben állna az egoizmussal, bár ki tudja, lehet, hogy ismét csak bennem van a hiba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!