Nem tartozok senkihez/sehova. Mit tegyek, mi értelme van így élni? 17/L

Azt még az elején el szeretném mondani, hogy soha nem voltam depressziós, és ez nem is egy ilyen korszak. Én már régóta így érzem, azaz mióta bekerültem a gimibe. Általánosban volt egy legjobb barátnőm, őt nagyon szerettem, mindent megbeszélhettem vele, de őt mindig csak én kerestem, tehát így idővel kiderült, hogy nem is olyan jó, mint amilyennek hittem. Sokat beszélek, az emberek általában "szeretnek", vagy inkább csak bírnak. Nekem összesen egy barátom van, akire úgymond számíthatok, de vele nem szoktam kimozdulni, csak a suliban beszélhetünk. Már gimi elején bekerültem a "menők" közé, de én őket nagyon felszínesnek tartom, nincs helyem köztük, viszont a többiek meg nem a társaságom, mert pl nincs annyi közös témám velük.. Én teljesen más vagyok mint ők, én nem iszom mert nem szeretem az alkoholt, ezért érzem magam kívülállónak, engem elborzaszt onnan egyesek írásképtelensége, retardációja, és az állandó kibeszélések. Undorító ez a világ, mindenki csak magára számíthat. A szüleimtől szeretet soha nem kaptam, kiskoromban többször megvertek, utána pénzzel "próbáltak bocsánatot kérni" pl rengeteg ajándék, édesapám a mai napig ilyen, de szerintem főleg a bűntudat miatt. Soha nem mondták nekem hogy "szeretlek", csak a drága ajándékok, de egy gyereknek nem erre van szüksége. Ez is megölte egy részem, most meg, hogy nem találom a helyem, és úgy érzem senkim nincs. Van egy barátom, őt mindennél jobban szeretem, de sajnos vele is nagyon különbözünk, és emiatt jönnek a veszekedések, pedig nekem tényleg csak ő van, és amikor veszekszünk úgy érzem innentől már nincs is miért/kiért élnem. Vele is teljesen más világ vagyok, mert ő szeret inni, bulizni, barátokkal szórakozni. Nekem ő a legfontosabb és bármit megtennék érte, csak hogy ne szakítsunk, tegnap megígértem neki, hogy nem lesz több veszekedés, mert én nem bírnám ki ha emiatt vége lenne. Tudom hogy ő is szeret, de biztos vagyok benne, hogy nem annyira mint én őt. Mondta is, hogy ő nem tudna mindent megtenni értem, mert neki vannak olyan dolgok, amiket már megszokott és miattam se tudna rajtuk változtatni. Ezt elfogadtam, mert nagyon szeretem. Köszönöm, ha végig olvastad:) Mit kéne tennem?