Elegem van! Normális vagyok?

Szóval egy középiskolás lány vagyok, de nem úgy gondolkodom mint a többiek. Nagyon furcsának tartom ahogy viselkednek..folyton jókedvűek, hangosan felnevetnek, mindenki mást pedig lealáznak és gúnyt űznek a tanárokból. Én ennek a viselkedési formának a túloldalán járok.

-Alapvetően pesszimista vagyok, először mindig a legrosszabbra számítok, nehogy újra csalódások érjenek.

-Utálom ha mások röhögcsélnek körülöttem, mindig magamra veszem és ilyenkor pánikolok, és megnézem, van-e rajtam valami ciki.

-Nem szeretek beszélgetni a velem egykorúakkal, a suliban szinte egy barátom sincsen, csak olyan haverok, de azok is kihasználnak és meglopnak...pont a furaságom miatt.

Sulin kívül vannak jóbarátaim, akikkel tényleg régóta tartom a kapcsolatot, és jó velük lenni..de mind egyetemisták. Vagyis nálam egy barát 18-19 éves kortól kezdődik. Én meg vagyok lassan 17 éves...

Egyszerűen ha 16-17 évesek közé keveredek, mindig kívülállónak érzem magam..mintha én lennék a fekete bárány a sok fehér között.

Sportolni járok konditerembe, és próbálok egészségesen étkezni, hogy megnyerőbb legyek mások számára is meg persze elsősorban magamnak. bár ez is nehezen megy, mert valami oknál fogva bepánikolok, ha bemegyek oda, vagy bárhova, ahol túl nagy a tér, vagy 4-nél több ember vesz körül. Szeretek bezárva lenni a félhomályban...annál alig akad jobb dolog, mert biztonságban érzem magam. Ilyenkor nincs rossz érzés a gyomromban, nincs fulladási roham semmi..tökéletes nyugalom.

Mi a bajom?? O_o