Miért most jön ki rajtam minden?

Valami pár hete nem stimmel. Eddig soha semmi nem tűnt nehéznek az életemben, szimplán volt időm (9 évem) megszokni dolgokat. Most viszont hirtelen előjött minden. Anyám, a válás, a "barátok", a folytonos hazugság és álszentség, amibe kényszerítettek, hogy anyám sosem volt ott, mikor kellett, hogy sosem vette észre, mikor szükségem lett volna rá, mert mindig minden róla és a problémáiról szolt. A veszteség, ami olyan szinten kísért végig, hogy már félek bárkit is megkedvelni, mert látom előre, ahogy őt is elveszítem. Mert mindig mindent elveszítek. Soha semmi nem volt állandó az életemben, nem tartoztam sehová, nem vettek körbe emberek, akikre számíthattam volna és soha senki nem mondta azt a legrosszabb pillanataimban, hogy "minden rendben lesz". És mostanában mindenen elbőgöm magam. Meglátok egy anyát az utcán a gyerekével és könnybe lábad a szemem. Meghallok egy szomorú dalt és órákig zokogok. Ez mi? Miért pont most kell előjönnie? Eddig olyan szépen elvoltam a gondjaimmal, semmi nem zavart és nem fájt, most meg nem szólnak másról a napjaim, mint az agyalásról és bőgésről. Mit lehet ilyenkor tenni?

17L