Mit tennétek ha halálos kimenetelū közlekedési balesetet okoznátok részegen vagy egyéb tudatmódosult állapotban? Öngyilkosságot fontolóra vennétek? Ha valamelyik családtagotok áldozata lenne egy ilyen balesetnek megtorolnátok a baleset okozóján?

Én tuti megölném magam. Valamelyik nap iszonyatosan elbambultam, zöld lett egy hatalmas kereszteződésnél, és elfordultam balra, de nem is gondoltam rá, hogy amerre lefordulok ,azoknak akkor lesz zöld, aztán tapostam a féket így 3 méterrel a zebra előtt, egy kislány és az anyja már látszott hogy húzódtak, nekem azóta is bűntudatom van, pedig még nem is történt semmi.

nem....Nekem ahhoz sokkal nagyobb katasztrofa kell, vagy hosszan tarto szenvedés. De a nekem jàro büntetést viselném, ez a minimum.

Nagyon remélem, hogy elméleti a kérdés, de ha esetleg nem... emiatt válaszolok. Nos, én áttételesen ugyan, de vétkes vagyok valaki halálában, aki ráadásul közel állt hozzám. Nem baleset, teljesen más jellegű a történet. Nincs is büntetőjogi vetülete. A családom hülyének is tart amiatt, hogy felelősnek érzem magam; sajnos mégis nekem van igazam, pedig szívesen letenném ezt a terhet. Ahogy írtad, kedves kérdező, hosszantartó szenvedés. Valószínűleg életem végéig érezni fogom a lelkifurdalást. Amikor megtudtam, hogy meghalt, hónapokig nem tudtam másra gondolni az öngyilkosságon kívül. Ma is boldog lennék, ha nem kéne tovább élnem, bár fél év eltelt azóta. VISZONT én többé-kevésbé hiszek a halál utáni létben, és abban, hogy így is muszáj leélni az életet. Sőt, így különösen muszáj. Jóvátenni, amit lehet, más emberek segítésével. Az öngyilkossággal nem lehet elmenekülni a tetteink következménye elől, pláne nem úgy, hogy a hozzátartozóinknak eszméletlen fájdalmat okozunk. Ahhoz pedig, hogy az ember tovább tudjon élni, előbb-utóbb meg kell bocsátania magának. Persze az élet minőségének egy időre, jó időre annyi, de ez a minimum.

A szüleim elváltak, apám vidékre költözött. Egy ideig jól ment neki, aztán lecsúszott. Alkoholista lett ismét, és nagyon rossz körülmények között élt. Ebből nem láttunk szinte semmit, annyi volt, hogy ha kért pénzt, adtunk. De nem tudtuk, mennyire rossz állapotban volt. Én meg valami hülyeség miatt nemigen tartottam vele a kapcsolatot az elmúlt két évben, anyukám beszélt vele inkább. Viszont én lettem volna az egyetlen, aki személyesen is láthatta volna, hogy mi történik apámmal - nekem kellett volna észrevennem, de alig-alig látogattam meg. A halálának oka szívmegállás volt, de nagyban hozzájárult az, hogy alultáplált volt már jó ideje, meg az, hogy ha volt épp pénze, azt piára és cigire fordította, nem ételre. Ilyen a függőség és a kilátástalanság. Ha vele lettem volna, ha gondoskodom a testéről-lelkéről, akkor könnyen lehet, hogy még élne. 60 éves volt amúgy, még nem idős; és nekem mindig azt mondta, hogy minden oké. De utólag látom, hogy ezer ponton észrevehettem volna, hogy mi történik vele. Elolvastam az idei naplóját, utólag, mindig leírta, mit evett, vagy ha nem evett semmit akár több napig... iszonyú. Én meg közben vígan éltem.