Megoldás az öngyilkosság?

Ezzel orvoshoz kéne fordulnod. Beteg vagy.

Eztán jöjjenek a reális célok. Lesz munkám, heti egyszer kilépek a házból és szóba állok egy- két emberrel, stb...

Tudod az természetben ha körülnézel azt látod, hogy minden élőlény erőfeszítéseket tesz, hogy éljen. Az élet által elébük állított akadályokat küzdik le, és közben nem esnek depresszióba, érdekes. A növény az erejét a sejtjei szaporítására, a növekedésre fordítja. Az állat helyváltoztatásra, táplálkozásra, szaporodásra, egyebekre fordítja erejét. És ismétlem, hogy a növény eléggé nehezen tudná kinyilvánítani fájdalmát, de az állat is mikor érzelmet mutat azt csak ösztönből rövid ideig teszi, majd beáll ismét az élet nyugodt folyása. Az ember érdekes egy konstrukció. Az emberben is megvan ugyanazon erő amelyet az életre kell, hogy használjon az ember, de az ember nem arra használja. Az emberben mikor az életre fordítandó erő tisztán működik akkor azt az ember szeretetnek érzékeli. Amikor az ember szeret akkor van benne kraft dögivel. Depressziósan micsoda kínlódás kifejteni bármennyi erőt is. Amikor az ember ereje akadályoztatva van, hogy elérje célját akkor fog negatív emóciókat érzékelni az ember. Szóval a félelem, irigység, gyűlölet, stb mind-mind igazából egyetlenegy ugyanazon erőből van a szeretetből. No de akkor miért olyan kellemetlen? Hát mert az élet külső valóság megnyilvánulásában kell, hogy kivirágozzék. A tettek által, cselekedetekkel. Amikor az ember találkozik egy akadállyal akkor erőt is kap a leküzdéséhez, amit az ember nem a valóságba közvetít maga által, hanem az elméjébe, hogy erősítse magában azokat a jól bevésett sémákat amelyek kényelmet, biztonságot hivatottak nyújtani. De ez a biztonságos kényelem amit a már ismert dolgok ismételgetése nyújtana hamis valóságot őriz. Az emberben míg felnőtt kialakult egy szűrő, a fejében, amit a szorgalmas oktatással, neveléssel, médiával hoztak létre az agyakban. Megtanították mi jó, s mi rossz. A jónak jó érzést kell kiváltania, a rossznak pedig rosszat. És az ember egyfolytában ezzel a szűrővel járja a világot, és formál érzéseket, véleményeket, hoz ítéletet. A szűrő fenntartása rendkívül sok energiát emészt fel, és ez a pocsékoló erőfelemésztés is érezteti hatását úgy, hogy s*arul érzi magát az ember, pedig semmi oka talán nem volna rá. Az ember egy illúzióvilágot tart életben magában amihez hasonlítja a külső valóságot, jobban mondva egy az egyben ráhúzza. Amikor szerelmes is az ember akkor is az történik, hogy az emberben él egy ideál az őt kiegészítendő párjáról. Ezt az ideált amikor rátudja húzni valakire, azaz a külső valóságban megtalálja a belső ideálját, akkor a két világ harmonizál, és létrejön a szerelem érzése. Aztán ha jobban megismeri és mégsem olyan mint amilyennek kéne lennie az elképzelés szerint akkor halványodik az érzés, majd eltűnik, ha nem képes továbbfejleszteni az ideálját magában.

Na szóval a rossz irányba terelt erő ami kellemetlenséget okoz jelzi, hogy nem a megfelelő helyre juttatod az erőidet, ez pazarlás, hülyeség. De ha tisztában vagy azzal, hogy nincs rossz erő, csak erő van akkor a negatív érzéseket is felhasználhatod mint pozitív erőt. Annyi a teendő, hogy csak azért is abba az irányba mész amelyikbe nem akarsz, mert félsz mondjuk. Csak azért is odamész egy emberhez ismerkedni aki szimpatikus, pedig félsz. Csak azért is lenyomsz most 20 fekvőtámaszt, vagy amennyi megy. Csak azért sem hányod ki a kajádat.

Az emberben ugye van a szűrő ami egy élő fal, és akarata van, ez az egó. És emellett ott vagy te aki igazából vagy, aki szenved az egó miatt. Kicsit ilyen skizofrén móka, de le kell gyűrni az egót, mert nézd meg mit csinált veled, és mit csinál megannyi másik emberrel az, hogy az erejüket a biztos tudás fenntartásába ölik az élet megélése helyett.

Tudod amikor az erő érkezik megkapod a megoldást is amivel a problémákat leküzdheted. Ez az intuíció, és tökéletes, de az ember nem hallgat rá, mert az okos agyára van korlátozva, és vagy hülyeségnek tűnik, vagy túl egyszerűnek, vagy már meg se hallja az ember mert már annyira el van merülve az egójában.

Amikor kapja az ember az erőt, azaz az táplálja akkor a szer éppen etet, azaz a szer-etet, vagy szer-táplál. A szer maga az élet eleme, az 5. elem, a szer-elem. Nem hiába, hogy olyan klassz dolog azt érezni. A szerelem szót ha kicsit módosítjuk hangtanilag legálisan akkor megkapjuk a szellem szót. Az ember test, lélek, szellem. A test az elme, a lélek a tudat, a szellem pedig az Isteni "rész" hordozója. Szóval nem véletlen, hogy amikor kapod az erőt akkor a megoldás is ami érkezik tökéletes lesz. Az egó egyéni és elpusztul, a lélek már nem pusztul el, az fejlődik, a szellem pedig azon "rész" amely minden emberben ugyanaz. Persze a szellemmel folyamatosan tartani a kapcsolatot pár megvilágosodottnak sikerülhet, jógiknak, lámáknak. Nekünk hétköznapi embereknek a lehetőség az az élet által állított akadályokban rejlik. Minden akadály egy lehetőség, hogy érezd az életet, és minél extrémebb egy akadály annál intenzívebb az élmény. Ha valamitől nagyon félsz de belemész, az érzés át fog alakulni valami furcsává, ami jó, mert amíg a félelem él addig az ismeretlen áll az egó előtt, és amint belépsz az ismeretlenbe úgy az elmét az új tudása, a külső valóság kezdi el kitölteni, és a két valóság harmóniája maga az élet felfogása.

Sok ember összekeveri a boldogságot az élvezettel. Élvezni annyit jelent, hogy a tudatod kényelembe helyezed, és leválasztod magad a szellemről. Boldognak lenni annyit jelent, hogy a szellem felé fordítod a tudatod. Amikor az elme felé van egyfolytában fordítva a tudat, nem csoda, hogy fáj a szellem jelenléte, mert a legalsó szintről felfoghatatlan az, és ismeretlen félelmetes. Fordítva ez nincs így.

Kényelem, és élvezet. Ezt nyomják orrba-szájba, és hatással is van az emberekre. Túl kényelmesek ahhoz, hogy elszakadjanak a megtanult dolgaiktól, és élvezni kívánnak mert a helyes megcselekvése félelmet kelt. Pl mit szól majd a társadalom többi tagja ha én mást teszek mint ami a "normális"? Kirekesztenek, meggyűlölnek, ellehetetlenítenek az élettől, gondolhatja az ember. Pedig az maga a börtönélet. Néha persze kell élvezni, és kényelmesnek lenni. Lehet finomakat enni, meg lelehet dőlni pihenni, de mindennek megvan a határa. Nemi életet is kell élni, de csak abban lelni meg a boldogságot ami élvezet csupán az már necces.

Ha képessé teszed magad arra, hogy legalább a negatív érzelmeknek ne engedd át magad azzal megannyi erőt spórolsz meg. Ami roppant egyszerű. Csak figyelni kell a saját érzéseidet, és vedd észre, hogy most épp lehangolt vagy, akkor mozdulj meg, és csinálj bármit. Ha konkrétan történik veled valami és elkap a gyűlölet érzése, csak állj meg lélegezz nyugodtan, figyeld a lélegzeted, és az érzést, hosszabban fújd ki mint ahogyan be, lazán, és jelentsd ki magadban, hogy éppen a gyűlöletet érzed, és ennyit ne többet, és csak figyelj. Észreveszed majd, hogy átalakul az érzés, valami furcsává de kellemessé.

Lényeg a lényeg, az élőlényeknek erőt kell kifejteniük, hogy legyen erejük, és az elmében élni a valóság helyett erőpazarlás. A tudat lévén, hogy nem fizikai attitűd nem akkor fejt ki erőt ha megfeszül, hanem ha nyugalomban van. Nyugodt éberség kell, talán Buddha se mondana mást.

Nyolcadik utas a végső megoldás. De persze te ne legyél öngyilkos, mert akkor meghalsz és azt nem szabad blabla.

Komolyabban: feltetted ezt a kérdést, tehát nem akarsz meghalni. Akkor meg ne tedd.

Mivel mindenki a lebeszéléssel kezdte, én azt mondom, nyugodtan! Ha úgy érzed, hogy ennyi vagy, akkor hajrá! Most komolyan, ennyire akarat gyenge nem lehet az ember.

Valaminek vagy valakinek lennie kell, ami megakadályoz. Biztosan akad olyan, aki megért. Ki tudja? Lehet, hogy még nem ismered, vagy ismersz valakit, akiről nem tudod, hogy megért. Valakinek biztos hiányoznál, és ez már egy akadály. Csak gondolj erre.