Megéri optimistának lenni?
Eléggé keserű szájízzel váltam el egy ismerősömtől, heves vita után. A barátom egy 21 éves, végzős villamosmérnök fiú, aki mindenben csak a rosszat látja. Nem barátkozik emberekkel, csak a megszokott baráti körével, közben otthon siránkozik, hogy még nem volt komoly barátnője. Minden emberben a rosszat látja, a közoktatástól elkezdve a legapróbb hétköznapibb dolgokra is csak annyit mond: szar. Nem tesz semmit, inkább annyival magyarázza, hogy ő reálisan látja a dolgokat, én pedig naív vagyok és pofára fogok esni. A barátságunk eléggé érdekes, jó ideje ismerjük egymást és mindketten eléggé introvertált személyiségekként találtunk egymásra. Én az utóbbi időben kinyíltam, többet járok emberek közé - esélyt adok nekik. Ő olyanokkal nem barátkozik, akiknek nem olyan az értékrendje mint neki, élből nem is beszélget velük. Én a legkülönfélébb emberekkel próbálok beszélgetni, igaz egy idő után csalódok is bennük, és szerinte megérdemlem a pofára esést. Baj, hogy optimista vagyok és még ennyire hinni akarok az emberekben? Pedig én is olyan családból jöttem, ahol a saját családtagok hagytak milliós adósságokat a másik édestestvérükre, így rontva el az egész életét meg a gyerekeiét is. Elvegye a kedvemet 21 évesen, egy még nem dolgozó, alig tapasztalt fiú a károgásával az életkedvemet?
Szerintetek, megéri optimistának lenni?
válasza:Én is pesszimista vagyok :(
Darth Vader
válasza: válasza:Szerintem személyiség függő,hogy megéri-e optimistának lenni.Aki bírja a kudarcokat,meg a pofára eséseket,annak rohadtul megéri optimistának lenni!Viszont aki nem bírja,annak szinte kötelezően pesszimistának kell lennie,különben összeomlik egy idő után.De ezen senkinek nem kell "elgondolkodnia",hogy na most én milyen vagyok,és akkor milyen legyek,hanem ez alapján automatikusan kialakul,hogy az ember optimista lesz-e vagy pesszimista.Én pesszimista vagyok:-)
18/L
válasza: válasza:Nagyjából azt mondanám én is mint a második kommentelő (csak rövidebben :D ok bocsi).
Nekem volt egy tanárom, szegény ember már nincs köztünk, de nagyon nem szerettük; emellett nagyon okos volt, mégse figyeltünk rá.
Egyszer viszont mondott valami nagyon jó bölcsességet: gyerekek ne legyetek optimisták, de ne legyetek pesszimisták sem, hanem REALISTÁk legyetek!!
Én úgy gondolom átéltem már az optimista korszakomat, amikor minden "hepi", mindenkivel szívesen.. eredmény: pofára esés!
Aztán ugye nyilván következett a pesszimista időszak, amikor senkivel semmikor, minden rossz, el van cseszve.. eredmény: önmagamba roskadás
Úgy hiszem mostanra valamilyen egyensúlyt sikerült találnom és ez talán az a realizmus ahogy a tantóbácsi mondta. Szívesen beszélgetek nagyjából bárkivel, nyitok is sokszor, DE mindig figyelek, mert tényleg nagyon könnyen megsérülhet így az ember.
De az hogy teljesen elzárkózzon az ember egy páncél mögé, az sosem vezetett még semmilyen jó dologra.
(na most meg szégyellem magam, mert jó hosszúra sikerült.. :D)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!