Mi történik velem? *szomorú smiley*

Pár éve rengeteget tudtam nevetni, mindig vidám voltam, jókedvű, társaság középpontja, mindig mindenhez hozzá tudtam szólni, mindenkit én nevettettem meg... Most meg, amióta elköltöztem, egyre magányosabb, egyre komolyabb vagyok, mintha kezdenék „felnőni”, és UTÁLOM a jelenlegi önmagam. Ha azt jelenti felnőni, hogy már nem nevetek annyit, és nem szórakozom a barátaimmal, akkor nem akarok felnőni. Lehet, hogy gyerekes gondolkodás, de úgy szeretnék még rengeteget hahotázni együtt a barátaimmal, és egyszerűen sajnálom azokat az elszállt pillanatokat, amikor egy mosolynál többet nem tudtam kipréselni magamból. :S

Borzasztónak tartom, hogy ilyen irányba változok... Nagymamámat helyeztem mindig példaként magam elé, hogy én is ilyen életvidám, mindig nevető öregember akarok lenni, most meg tisztára be vagyok savanyodva :(

Régebben elmentem iszogatni, akkor jó kedvem lett mindig, de most már csak a szɑr, magányos kedvemet hozza elő. Olyan is volt, hogy nem volt kedvem menni sehová, de csak erőltettem, mert tudtam, hogy majd a jó társaságban megjön a jókedv, most már ez is elmúlt, és képes vagyok végig mufurc lenni... Undorító vagyok :O ha a régi önmagam látna, biztos, hogy felpofozna

19F

(amúgy meg mi az, hogy „Kérjük, hogy ne használj smiley-kat a kérdésedben, mert rontják a kérdések átláthatóságát!”? Épp, hogy segítik a kérdéseket, mivel intonáció és mimika híján a smileyk segítenek az érzések kifejezését, nem?! :S)