Miért a párkapcsolat az önbizalom alapja olyan sok embernél? Miért hiszi mindenki, hogy ha bepasizik/becsajozik, onnantól lesz csak valaki belőle?

Kedves első!

Köszönöm a válaszodat!

Valóban rejtély nekem ez a kérdés, szóval örülök, hogy olyasvalaki is válaszol, aki részben benne van. Igen, úgy vettem észre, hogy itt a GYK-n ez elsősorban férfiak problémája. Vagy, ha a válaszodnál maradok: a fiúké. Hidd el, a nők/lányok sem ússzák meg szárazon enélkül, csak ők másképp élik meg, vagy valami más motiválja őket. :)

Értem az okfejtésedet, de a logika innen nézve változatlanul faramuci. Olyan, mintha a farok csóválná a kutyát.

Szerintem a férfiasság, a férfi-szerep pontosan _nem_ az a dolog, ami egy nőtől válik teljessé.

Azt szokták mondani, ahhoz, hogy egy lány nővé váljon, egy férfira van szüksége. Ebben én látok némi rációt, de fordítva nem nagyon hangoztatják, mert nem állja meg a helyét. Azt írtad:

"Gondolj bele: mi teszi a férfit férfivá? Szerintem az, hogy képes elérni, "kiharcolni magának" azt, amit akar."

Pontosan! A "Férfi" az, aki elég erővel bír ahhoz (vedd fizikai, lelki-mentális vagy társadalmi szinten), hogy megszerezzen és megtartson (=megvédjen) dolgokat (javak, nő, család, stb), ehhez elengedhetetlen, hogy rátermett, öntudatos és magabiztos legyen. Nem a nőtől leszel valaki, hanem attól, hogy olyan állapotban vagy minden más téren, hogy képes vagy nőt szerezni magadnak. Nem mondhatod azt, hogy egy barátnő majd férfivá emel, hogyha férfinak kell lenned ahhoz, hogy megszerezd őt.

Ez egyszerűen olyan, mintha azt mondanád, hogy ha majd sikerült elolvasnod a Háború és békét, megtanulod a betűket.

Olyan szempontból értek egyet, hogy a "becsajozás" vagy képesség rá része a férfi-létnek. De ez még egy férfinál sem az önbizalom alapfeltétele, hanem a végső kiteljesedése. Ha elértél egy olyan egyensúlyt, érettséget, erőt, akkor képes leszel rá - de úgy vélem, mindazok, akiknek a totális lelki csőd közepén az az egy opció lebeg a szemük előtt, hogy nőt szerezni de azonnal, valójában, akármennyi idősek, a szívük mélyén kisfiúk, akik nem képesek átlátni mindannak a komplexitását, amivé válni szeretnének. "Majd ha kapok egy ötöst matekból, tanulni fogok rá." Vannak zsenik, de az emberek 90%-a kell, hogy tanuljon, és vannak helyzetek, amiknél megkerülhetetlen a tyúklétra, nem mondhatod azt, hogy ide nekem a végső motivációt, és akkor majd felnövök én is.

(Közben bevillant egy Szirmai-féle Harcosok klubja elemzés, ha már a férfi-létről van szó, érinti a témát, nagyon érdekesnek tartom azt is. :) Belinkelhetem, ha gondolod.)

Más: téged természetesen nem ítélhetlek meg, hiszen vajmi keveset tudok a hátteredről. A feltett kérdésekből indulok ki, amelyeknél süt, hogy ott bizony nem a csajozási képesség az egyetlen gikszer a kérdező kis életében, mégis ez az egyetlen, ami fókuszba került. Biztos vagyok benne, hogy van, aki hozzáadta a magáét, de a körülmények nem kedveznek: a család, a környezet, az ismeretségi kör, nem működik a kereslet-kínálat, akármi. De abban is biztos vagyok, hogy egy ilyen helyzetben az alaphozzáállás is... más. :)

(Ó, elsősorban kíváncsi vagyok, és pont. Másfelől... miért? :D Mellettem sem áll pasi, de megreszkírozom, hogy úgyse viselnél el. :D )

Kedves második válaszadó!

"Az a helyzet, hogy aki nem képes szeretetet adni és elfogadni, az ugyan elbohóckodhat az életében, sikereket érhet el, összeszedhet egy valag pénzt, de az élete valóban semmi lesz."

Korrekt. A válaszodon igazából gondolkodtam egy sort. Eszembe jutott, hogy a kiindulópont ugye változatlanul az, hogy az emberünknek nincs önbizalma, motiváció tehát ez esetben, hogy ha más szereti és elfogadja őt, talán ő is képes lesz szeretni magát. És pontosan ez szül egészségtelen, kiegyensúlyozatlan párkapcsolatot. Az válik féltékennyé, önzővé és bizalmatlanná egy kapcsolatban, aki magával szemben is bizalmatlan, a saját labilitását viszi a párkapcsolatába. Tehát ha végül is sikerül magának barátnőt szereznie, garantált marad a csalódás.

Végső esetben szerintem itt sem a szeretetképességet kell fejleszteni, hanem az önismeretet, ön-szeretetet, önbizalmat. Jó helyen kapirgál, de rossz megoldást választ.

Jól értelek?

Köszönöm a te válaszodat is. :)

...

Kedves harmadik válaszadóm!

Örülök, hogy te egyensúlyban vagy. :)

Igen, ugyanezen kattogott az én agyam is, ami miatt végül is feltettem a kérdést - hogy megold-e ez bármit is a saját tényleges problémáik közül, legalábbis hogy ők hogyan gondolják, mit oldana meg.

A többféle szubjektív nézőpont érdekelt, és érdekel még mindig, várom bárki meglátását. :)

...

Kedves negyedik-első!

"Ez lehet a te véleményed, de hogy mi mit ér, az szubjektív. A pszichopaták pl. nem képesek valódi szeretetre, és kívülről nézve rémisztő, hogy hogy élnek, mégis néha cégvezetők meg politikusok lesznek belőlük, mert a lelkiismeret nem gátolja őket."

Én egy általános jelenségre kérdeztem rá. És nagyon remélem, hogy a pl. szociopaták/pszichopaták álláspontja nem képviseli reprezentatívan a többségét, különben oltári nagy gáz van.

"Ez nem más, mint egy marha nagy általánosítás."

A válaszomban felvetettem egy állítást erre vonatkozóan, mit gondolsz arról? Általánosít, vagy sikerült indokolnom?

"Mondjuk az nem elég változás, hogy végre utat engedhetnek a nemi vágyuknak, ami így nem őket szaggatja szét?"

Bocsáss meg, nem nekem szólt, de azért egy pár mondatban reagálnék. Én szeretném azt hinni, hogy még ezek mögött a kérdések mögött sem az az eszme áll, hogy az ember csupáncsak ösztönlény, a párkapcsolat lényege a szex, és a férfi attól férfi, hogy potens (bármit írnék ide, kicenzúrázná a GYK, bocsi :D ). Tudom, hogy az emberi lélek egyensúlya hárompólusú (biológiai, lelki és szociális), de ha a depresszió miatt zabálok és felszedek 20 kilót, akkor nem a fogyitablettáktól leszek megint egyensúlyban.

A férfi önbizalomhiányra nem lehet gyógyszer, hogy félretegyen havi tíz rongyot prostikra. A tüneti kezelés nem orvosság.