Buta vagyok? Igen. Vagy mégsem?

Olvasgatom itt, hogy kinek milyen baja van a mellével, a fenekével stb... Nekem az a problémám, hogy azt gondolom magamról, hogy buta vagyok. A külsőm rendben van, viszonylag jól nézek ki, kedves is vagyok, sok fiú hív randira. Intelligensnek tartom magam, ami azt illeti, a párkapcsolati dolgokban és az emberekkel kapcsolatban, pl. megjegyzem, ha az emberek mesélnek magukról valamit, így ha újra találkozunk, mint egy lexikon tudom visszaidézni, hogy miket mondtak, míg ők általában nem sok mindenre emlékeznek. Másrészt viszont mindent, amit tanultam suliban akárhol, elfelejtettem, nem értek a politikához, nehezen jegyzek meg akármit is tanulmányi kirándulásokból stb., és ezért azt érzem, hogy az érzelmi dolgokon kívül nem lehet velem beszélgetni. Mivel az érzelmi intelligenciám magas (legalábbis úgy érzem), ezért olyan fiút keresnék magamnak, aki szintén valamennyire értelmes, de ezek a fiúk kiröhögnek, mert közben meg buta vagyok... Most akkor hol és kit keressek? Nem nagyon merek ismerkedni, mert nagyon rosszul érzem magam, ha fény derül arra, hogy bizonyos dolgokban nem vagyok okos. Egyszer egy srác azt mondta rám, hogy szép vagyok, de nagyon buta... Nem akarom, hogy beskatulyázzanak, de erőm sincs újra megtanulni mindent az általános iskolától kezdve. Emiatt már lassan 6 éve senkit sem engedtem közel magamhoz, és félek, hogy egyedül halok meg...

Mit gondoltok? Ti hogyan viszonyulnátok egy ilyen lányhoz? Vagy mit tennétek a helyemben? Eléggé nyomaszt a kérdés.