Közveszélyes lennék?

Igazából nem tudom, hogy ebbe a kategóriába illik-e legjobban, de ti, kutyások talán jobban megértitek.

Nagyon szeretem a kutyáimat, nagyon közel állnak hozzám lélekben, családtagnak, barátnak tartom őket.

Többször álmodtam már azt, hogy megölöm, aki a kutyáimat bántja. Volt, hogy azt álmodtam, hogy egy vadász lelőtte az egyiket, én meg kitéptem a kezéből a puskát és a puskatussal ütöttem-vertem, ahol értem, amíg mozgott. Szilveszterkor meg azt álmodtam, hogy egy suhanc bedobott egy petárdát az udvarba, a kiskutyám felkapta és az letépte az állkapcsát. Én meg zokogva utánarohantam a kölyöknek, fellöktem és puszta kézzel-lábbal vertem szét a fejét.

Amikor ezekből felébredek, zakatol a szívem, folyik rólam a víz.

Mikor lehiggadtam a megrázkódtatásból, hogy álmomban megöltem egy embert, belegondoltam, hogy mi lenne, ha valaki tényleg lelőné a kiskutyámat. És azon kaptam magam, hogy olyan harag öntött el, hogy el tudom képzelni, hogy tényleg bántanám, aki a kutyáimat bántja... De pl. a férjemről még sosem álmodtam ilyet. Talán mert ő tud magára vigyázni?

Megijedek magamtól ilyenkor. Alapvetően konfliktuskerülő, békés, szinte félénk vagyok, soha nem bántottam senkit indulatból.

Ez beteges? Pszichológus kéne? Vagy más is ennyire retteg a szeretett kutyáiért, hogy a tettlegességig is elmenne? (Azt azért nem hiszem, hogy valójában bárkit megölnék... maximum betörném az orrát.)