Nem szeretnek itthon. Mit tegyek?
3man vagyunk fiútestvérek, én vagyok
a középső. Bármit csinálok az rossz,
az én sikereim sohasem fontosak
mindigcsak egy "na az jó"-val le van
rendezve. Soha nem mehetek
sehova sem ezért nagyon barátaim
sincsenek. Másik 2 testvéremmel
mindig kedvesek velem meg mindig
kiabálnak szitkozódnak. Kezdem
már nagyon feleslegesnek érezni
magamat itthon. Sokszor érzem azt,
hogy én csak egy teher vagyok
számukra. Nagyon el vagyok keseredve.Mi tévő legyek? 18/F
Sajnos engem is semmibe vesznek és gyakran megaláznak a szüleim. Nekem csak az a ,,bűnöm", hogy kettőnk közül én vagyok a kisebb testvér.
Meghallgatnak a szüleid? Próbáltál már velük beszélni a problémáról? A testvéreid mit szólnak ehhez?
Kedves Kerdezo!
Olvasd el A szuletesi sorrend elmelete c. konyvet, segiteni fog.
R.
sajnos lehet hogy a szüleidben van a hiba. az enyémek pl. elviselhetetlenek, eléggé megosztó érzületűek még családon belül is úgyhogy ismerős...
fogadd el őket úgy ahogy vannak aztán függetlenedj tőlük amilyen hamar csak tudsz. és ne dőlj be az érzelmi zsarolásnak. attól még hogy a rokoni kötelékek összekötnek még nem vagy köteles semmikor eltűrni semmit.
Egyet értek a többiekkel. Légy erős, állj a sarkadra. 18 évesen ne félj az önállósodástól, nyugodtan tedd azt amit te a legjobbnak látsz. Ha tényleg így semmibe vesz a családod, nem benned van a hiba.
Velem is előfordult ilyesmi. Röviden: a szüleim elváltak, anyámmal éltem. 5 éves voltam amikor anyukám összejött egy magas, kövér, goromba, agresszív alakkal. Mondtam anyukámnak, hogy ennek nem lesz jó vége, de nem érdekelte a véleményem. Aztán a férfi elkezdett utálatoskodni velem. Észre vettem, hogy anyukámmal sem olyan kedves amilyennek egy normális kapcsolatba kéne lennie. Bunkó volt, bántott minket, mindig csak fenyegetőzött. Amikor kicsin felnőttem, egyre többször mondtam anyának, hogy dobja ki, de nem tette. Egy idő után rájöttem, hogy azért nem teszi, mert fél a fickótól. Ekkor döntöttem úgy, hogy megteszem Én. Erőt vettem magamon és pár hónap alatt, úgy kiűztem a házunkból, hogy olyan nincs. Úgy döntöttem, visszaadom neki azt a fájdalmat amit ő okozott nekem. Eleinte csak kis csínytevéseket csináltam (pl. beleszórtam a cipőjébe a tengerimalacom ürülékét XD), aztán komolyabban foglalkoztam a dologgal. Igazából az volt, hogy konkrétan szellemnek néztem, még csak rá se néztem, mintha ott se lenne. Közben meg lassacskán kikészítettem. Végül pedig az én bátorságomat látva anya is erőt vett magán, és közös erőfeszítéssel elpateroltuk otthonról xd. Azóta se láttam.
Tanulság: ne félj kimondani a véleményedet!
Remélem tetszett a sztori. Ez óta boldog életet élek, semmi problémám nincsen. Boldogabb vagyok mint valaha:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!