Szadista lennék?

Egy ideje ha felbosszant egy olyan ember aki iránt semmi szeretet nem érzek akkor a gondolataimban elkezdem kínozni. Először csak lelki terrorral de általában egy asztalra kikötözve képzelem el őket és egy pengével kisebb vágásokat ejtek a bőrükön majd sót szórok bele. De van, hogy tovább fajul és egy késsel kezdem szurkálni őket. Nem az a célom, hogy megöljem őket csupán annyi, hogy szenvedjenek. Hidegen hagy olyan emberek halála akiket nem ismertem. Pedig a környezetem ilyenkor sajnálja őket engem viszont nem érdekel. Az állatokat nagyon szeretem őket nem lennék képes bántani viszont azokat akik őket bántják elég szenvedésben részesíteném. Örömmel tölt el, ha egy olyan ember akit utálok pl. összeveszik a barátjával és majdnem sír. Ilyenkor önkéntelenül is mosolyognom kell mikor látom a szánalmas tekintetét. 16/l