Ha te lenné a munkahelyeden a főnök, milyen lennél? Szigorú, kedves, mogorva, jókedélyű, segítenél a kollegáidon ha kérik, stb?

Szia!

Én is főnök vagyok. És fiatalabb mint az összes kolléga. Én eleinte kedves és elnéző voltam, ez nem jött be mert visszaéltek vele, kihasználták, igaz konfliktusok nem voltak, de később ezek is lettek. Így változtattam szigorú, többett követelő, ha kell elnéző, ha kell kedves, soha nem mogorva, és mindig jókedélyű lettem. Talán ezzel sikerült kívívni a tiszteletet, mert idáig az nem volt meg senki felől, mert ők az "idősebbek". Vért izzadok a mai napig, nagyon nehéz, legalábbis nekem.

Én ún. "kisfőnök" vagyok. Ez a legnehezebb, a nagyfőnök fiaként tekintélyt szerezni a kollégák előtt, amikor sajnos sokszor apuci is le tud kezelni és b...ni a többiek előtt. De amikor faterom külföldön van és csak én vagyok a többiekkel, akkor emberileg mindenkivel egyenrangú félként és korrekt partnerként bánok, annál is inkább, mert van olyan kolléganő, aki idős (már nyugdíjas lenne, ha nem cseszik fel a korhatárt) és kisgyerekkorom óta ismer. Ilyen szituban nem is lenne gisztusos megjátszanom magamat. Ami a munkát illeti, én mindig KÉRNI szoktam a kollégákat és meg is szoktam köszönni, amikor valamit jól megcsinálnak. Ha gond van, akkor sem szoktam intoleránsan lebaszni mindenkit, hanem határozottan megkérni, hogy mit, hogy csináljon másképpen. Éppen ezért kialakult egy olyan légkör, hogyha a kollégák nehézségbe ütköznek, akkor bizalommal fordulhatnak hozzám és inkább segítőkész vagyok, mintsem az a félnikellafőnöktől attitűd.

Összegezve: a jó főnök a munkában szigorú, de emberileg korrekt és barátságos.

Szigorú lennék, mert ha elnéző vagy a munkásokkal, akkor ök elkanászosodnak, és nem fognak akarni dolgozni.

Nem engedném, a munka közbeni dumát, és azt se hagynám, hogy a munkahelyen rosszat mondjanak a vezetöségröl, meg a bérekröl, ha ilyet csinálnak, kereshetnek más helyet.

Örüljenek, hogy van munkahelyük, ebben a válságban, nem?