Az elkerülő személyiségzavarról mit tudtok?

Olyan hogy elkerülsz mindent. Vannak terveid, szépen eltervezed, hogy mit fogsz csinálni és csak tervezgeted, tökéletesíted, de egy idő után már tudod, hogy nem lesz belőle semmi. Nem mersz megszólítani másokat, sokszor még az is nehezedre esik hogy egy zsebkendőt kérj ha folyik az orrod, nem is beszélve olyanokról hogy pl. megszólíts egy nőt. És a szemetek akik nem szeretnek harcolni csak győzni ezt megérzik és rád szállnak mert tudják hogy minden szemétségüket elviseled. Esetleg, legvégső esetben, kimenekülsz a kapcsolatból legyen az párkapcsolat vagy barátság. És ha csak meglátod őket bárhol is beléd mar a megsemmisüléstől való jeges félelem hogy újra kezdődik minden. Bárhol is vagy igyekszel úgy tenni, mintha ott se lennél. Nem ismered igazán azokat az embereket akikkel együtt jársz iskolába, dolgozni. Igyekszel kerülni minden nyilvános szereplést mert pokolian félsz attól hogy nevetségessé válsz. Ezért egy idő után elkerülsz mindent, elmenekülsz. Ki ebből a világból. Felépítesz egy, sokszor nem is egy, fantáziavilágot ami szép, tökéletes vagy ha nem is az hát te az vagy benne. Olyan mint amilyen mindig is lenni szerettél volna. Aztán néha ráébredsz hogy nem ez a valóság és a két világ közti kontrasztot látva még inkább magad alá kerülsz.

Egy biztos. Nem szabad kezeletlenül hagyni, mert az végzetes lehet.