Fiúk, lányok, ti hogyan barátkoztok még a tudattal/gondolattal, hogy egyszer mind meghaltok/meghalunk?

Lélekvándorlósoktól kérdem, ha ez így van, akkor hogy lehet, hogy nő a Föld népessége? Ezt mivel magyarázzátok?

Én egyébként az életemre koncentrálok, hogy elérjek valamit, próbálok maradandót alkotni, de ha nem sikerül, akkor is nyugodt leszek ,mert elmondhatom, hogy megpróbáltam. A vége meg úgy is elkerülhetetlen, szóval mindegy mit gondolok vagy hiszek, idővel kiderül mi lesz.

Vannak erről nagyon jó könyvek. Ajánlom az egzisztencialista filozófiát, és az egzisztencialista pszichológiát (Yalom műveit). Mivel senki más sem foglalkozik ezzel a témával, az embereket rettegés tölti el a haláltól. Aki meg akar halni, az is csak azért, mert nem bírja elviselni a halálból fakadó bizonytalanságot, és felszabadul, amint eldönti, hogy mondjuk egy hónap múlva megöli magát.

Minden vallás egyfajta menekülőút attól, hogy farkasszemet nézzünk a megsemmisüléssel, a halállal. Pedig e nélkül nem élhetünk autentikus életet, akár van újraszületés vagy mennyország, akár nincs. Amennyiben van újraszületés, az, hogy a Föld népessége növekszik, nem ellenérv. Egyrészt hat létbirodalom van: pokol, éhes szellemek, állatok, emberek, félistenek és istenek. Úgyhogy mindezekből embernek is születhetnek. Az utóbbi időben főleg a poklokból és az éhes szellemek birodalmából születnek ide sokan. Másrészt nem csak ez az egy világ van ahol emberhez hasonló lények vannak, hanem nagyon sok. Úgyhogy onnan is születhetnek ide, például azért, mert ott a körülmények a születésre már nem alkalmasak.

Én nem hiszek a lélekvándorlásban. Tulajdonképpen úgy gondolom, a halálom után semmi sem vár, megszűnök létezni, ennyi. Persze semmi bajom azokkal, akik más nézetet vallanak. Másfelől egyetértek a 4. válaszolóval (már nem az első elméletét illetően, mert ha felteszem, hogy hiszek a lélekvándorlásban, akkor egyáltalán nem tartom furcsának az új lelkek születését), életem során megpróbálom elérni, hogy ha nem is az egész emberiség, de legalább egy páran becsüljenek, felnézzenek rám. Alkotni szeretnék valamit (és ez talán nyálasan fog hangzani), ami megérinti az emberek szívét. Nem kell millióknak rajongani értem, de ha akár csak egyvalaki akad, aki értékeli a munkámat, azzal már megállapíthatom: nem hiábavaló, hogy erre a világra jöttem és nyugodtam el is hagyhatom majd.

Egyébként lehet, hogy nem épp részegen a legszerencsésebb az élet nagy kérdésein töprengeni. :D

13/L