Hogyan érjem el azt, hogy úgy tekintsek az életemre, mint, ha nem is az enyém lenne? 17F

Ma az jutott eszembe, ha nem úgy tekintek az egész életemre, hogy én vagyok a testemben, hanem valaki mást irányítok, mint egy számítógépes játékban. Én, ha játszok valamivel, akkor nem érdekel, hogy mik történnek meg velem a játékban, pl GTA-ban simán futkározok az utcán, vagy Simsben kimegyek pucéran az utcára, lemerek szólítani akárkit, tehát nincs komfort/kényelmi zónám, nem létezik olyan, hogy "égő", nem ciki semmi, hanem azt teszek, amit szeretnék, persze egy bizonyos határon belül, hogy amíg másnak nem ártok semmilyen módon, sem lélekben sem fizikailag.(Jó, játékban ez nem így van, de valóságba így lenne.) Ez csak egy hasonlat volt, ez a számítógépes játék dolog, mert sokat hallom, hogy mondják, hogy miért nem mertek ezt meg azt megtenni az életükben, és, hogy el szaladt az idő.. Miért nem cselekedtek? Én ezt nem akarom megélni.. Sokan nem tudják beleképzelni magukat más helyzetébe, és rengeteget hallom azt is, hogy gyáva, mert nem merte ezt és ezt a dolgot megtenni, ők a helyébe megtették volna.. Itt jön képbe az, hogy más helyében, tehát ugyan azzal a tudattal ami most van, csak más testben képesek vagyunk máshogy, nyitottabb komfortzónával cselekedni.

Ezeket összevetve, ha elérem azt, hogy úgy tekintek az életemre, hogy nem is az enyém, akkor bármit amit akarok megtehetek(Határok..). Ezt próbálta már valaki elérni? Remélem érthető, amit leírtam, és ehhez hasonló dolgokra kíváncsi vagyok, és érdekel, hogy ilyen fajta érzést lehetséges-e elérni, és, ha igen, hogyan?