Kétségbeesetten magányos vagy. Tartsd magadban, hogy egy ideig normális legyél de később nagyon rosszul érezd magad, vagy hagyd, hogy látszódjon és távolodjanak el tőled mert negatív vagy?

Nem! Legelőször ne sajnáld magad, mert más sem sajnál, és nem is fog! Aztán meg abból a baromi nagy igényekből kellene leadnod amit a mai kor rosszul állít be. Mert senki sem tökéletes.Herceg fehér lovon nincs,izmos jóképű okos gazdag pasi sincs, szépségkirálynő külsejű nő aki kitűnő családanya az ágyban egy szexistennő és még okos is ilyen szintén nincs. DE!!! Van helyettük rengeteg értékes ember akik társat keresnek és olyan értékeik vannak ami a hétköznapi életben sokkal többet ér mint az imént felsorolt álomideálok. (Persze idióták is vannak de velük nem kell foglalkozni!!!) Egy párkapcsolatban alkalmazkodni kell a másikhoz ezt is sokan elfelejtik. Mindenkinek vannak olyan dolgai ami a másiknak nem szimpatikus ezt el kell fogadni ha meg nem tudod akkor marad a magány.És nem kell ülni és a csodára várni hogy majd csak becsenget hozzád az álompasi vagy nő.Tenni kell érte hogy társat találj méghozzá nem is keveset.Tudom én hogy nagyon sok hülye ember van meg sok a kamus de ezekkel nem kell foglalkozni.Meg csak optimistán szabad hozzáállni a dolgokhoz mert negatívan a büdös életbe nem halad az ember előre az élet egyetlen területén sem. Ha ezt agyban mindet felfogtad tuti találsz társat. Ezt hidd el! Csak türelmesen és pozitívan! Sok sikert! :)

ha bírod is egy ideig magadban tartani, megbosszulja magát később, mert a sok elfojtás nem tesz jót. muszáj valakivel legalább megbeszélni. ez olyan mint a szekrényben a sok ruha, alig tudod már rázárni a szekrényajtót, aztán nagy nehezen becsukod, de a legváratlanabb pillanatban az ajtó nem bírja a feszülést, kinyílik, és az összes ruha kiesik.