Miért vagyok ilyen csendes, visszahúzódó lány? Változhatok valaha? Orvoshoz kellene fordulnom?
A szüleim és az egyik uncsitesómmal normálisan el tudok beszélgetni meg lenni. Van egy barátnőm, vele csak félig. Az osztályomba mindig csak egy lánnyal vagyok, de ő is legszívesebben nem velem lenne(én úgy gondolom). Mondja, hogy már mióta ismerjük egymást, miért nem tudok előtte megnyílni meg hogy néha olyan mintha a falnak beszélne, mert ő mondd valamit én meg nem tudok rá válaszolni. Egyszerűen nem jut eszembe semmi, leblokkolok.
Ehhez hozzátéve, hogy nem vagyok valami bőbeszédű, még halk is vagyok. Senki se tudna elképzelni, hogy én kiabálok. Mikor megpróbálok hangosan beszélni, hogy pl. elől is értsék a terembe, akkor elcsuklik a hangom. Egyszer kérdezték meg, hogy minek olyan remegős.
Mondta, az osztálytársam, hogy így nem fogok párkapcsolatba lenni, mivel nem nyílok meg.
A hozzám hasonlók általában miért ilyenek? Egyáltalán van valaki, aki ilyen?
Próbáltam már nem ilyen lenni, de nem megy. Ha figyelek minden beszélgetésre az osztályba, meg az osztálytársamra, ha mondd valamit, próbálok válaszolni rá, hátha tudok valamit, de nem megy így mosolygok és belül érzem jobban magam, kívülről nem is látszik, mert még mindig ugyanolyan vagyok mint máskor.
17/L
válasza:Szia.
Ez nagyon rossz lehet, de szerintem lehet rajta változtatni, régen én is ilyen voltam. Ha gondolod írj privátot! :) L
válasza:én is iylen voltam bár 17 éves koromra nyiltam már valamennyit. De ebben segitett az h középsuliban összeszedtem egy nagyhangu,bulizos, magabiztos legjobb barátnőt és mellette nyiltam meg. már 27 vagyok és már egész szépen kikupálodtam pedig ugyanaz voltam mint te.Kimondom amit gondolok ha megtehetem,nem hagyom magam, és nyitott vagyok,épp ezért szeretnek,mert nem árulok zsákbamacskát.Viszont igy se klappol a szerelmi életem mert általában a párjaim nem voltak teljesen nyiltak igy egyszerüen nem tudtam kit kéne szerettem és miután elmult a rozsaszin köd és csak a küzdés volt, kiszerettem belölük.
Ezt csak azért mondom mert nyiltság nélkül tényleg nem megy....
ugyanugy jol érzem magam egyedül és nem beszélek sokat társaságban. de ha egy olyan téma van vagy olyan beszélgetötársaság van be nem áll a szám és hangosan is beszélek.
válasza:Szia!
Én is ilyen voltam régen, úgy 15-16 éves koromig. Azóta sem vagyok egy hangember, meg olyan nagyon társasági. egy ideig azt hittem, hogy csak nem merek beszélni, aztán rájöttem, hogy sokszor nem is tudok mit mondani. aztán elkezdtem megigyelni, hogy a "normális" emberek, hogy bezsélgetnek. Mit mondanak...arra jutottam, hogy tök mindegy mit mondanak, csak mondjanak valamit. mert így alakul ki a beszélgetés. valaki mond valamit, arra a másik válaszol. még akkor is ha nem teljesen arra amit az előző mondott. max témát terel. Szóval rajtam ez segített, hogy figyeltem a többieket, illetve megpróbáltam minél többször ilyen szituációkba keveredni, szóval gyakoroltam... most már úgyahogy vannak barátaim, és megnyílok, bár félek az emberek véleményétől, meg a reakcióktól. de fontos, hogy meglegyen benned a szándék a változtatásra. Jah meg a motiváló könyvek, még azok is segíthetnek. :)
válasza:Társaságban, vagy ismeretlen emberrel ilyen voltam én is tinédzserként, akiket már jól ismertem, azokkal azért tudtam beszélni.
Leblokkolás, nem jut eszembe semmi, elcsukló hang - ezeken felül még izzadás, szívdobogás, lábremegés jöttek elő nálam.
19 évesen hallottam arról, hogy szociális fóbia, elmentem vele pszichiáterhez, adott gyógyszert, beszélgettünk terápiában, ez segített. A gyógyszer pl. abban, hogy ne szűnjön meg a gondolkodás, ne legyen blokk.
Nagy társasági ember azért nem lettem, meg bármiről se tudok akármennyit beszélgetni, de akivel és amiről szeretnék, az már nem okoz semmi gondot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!