Mit tegyek? Már teljesen kivagyok.

Szóval 16 éves vagyok..

Még általánosba egy csomó barátom volt, imádtam őket.. Buliztunk meg minden, szóval akkor tényleg úgy éreztem hogy élek. Pezsgett a vérem.

Átkerültem középiskolába és azóta (2 éve) senkivel sem maradt meg a kapcsolat, nagyon sűrűn szinte minden nap találkozunk, de még arra sem méltatjuk egymást hogy köszönjünk... szóval én próbálkoztam, de vissza se köszöntek. Ez így egyik napról a másikra történt, hogy senki nem áll szóba senkivel, elég furcsa de ez most mind1. Én azóta nem nagyon barátkoztam. Félek, hogy ismét megtörténik velem a teljes össze omlás, nagyon nehezen álltam lábra 1 évig depressziós voltam, a suliba úgy nem beszéltem senkivel, csak ha muszáj volt, minden este bőgtem, hogy nem akarok vissza menni.. Egyszerűen teljesen elszeparáltam magam az emberektől.. Így csak itthon ültem és bőgtem.. De már kilábalóban vagyok ebből, sőt ahhoz képest optimista vagyok. De a barátkozást már egyáltalán nem igénylem, nem igénylem más emberek jelenlétét, de az osztály társaim pedig szeretnek..

Igazából azt utálom, hogy mindig itthon ülök, de egyedül nem akarok elmenni sehova, társaságba meg nem érzem jól magam..

Már lassan kezdek megint kicsit mélabús lenni, mert ez a bezártság már eltaszít mindentől.

Mit tegyek, hogy kicsit nyitottabb legyek, jobban megbízzak az emberekbe, hogy eltudjak járkálni itthonról? Mert nekem csak a mászkálás a program hiányzik, nem mások jelenléte..