Ti vagdossátok magatokat? Sok embert ismersz aki vagdossa magát és/vagy depressziós?

14 vagyok és gyűlölöm ,h ilyen gyenge vagyok ,de ez van

ezek az esetek elég súlyosak, és nagyon gyakoriak.. Velem is ez van. Brutális depresszióban szenvedek, vagdosom magam, és mindig az jár az eszembe, hogyha leugranék az erkélyről, nem lenne semmi. senki nem folyatná értem a könnyét. Barátaidat, ismerőseidet próbáld lebeszélni ezekről, de gondolom van rá okuk. Csak nem olyanok, mint az én legjobb barátnőm... |mikor elkezdtem vagdosni magam, neki mondtam el csak. és másnap ő is bejött, úgy, h tiszta karc volt a keze. de nem vérzett. Oka nem volt rá, hogy miért is csinálta. kérdeztem: "mégis miért csináltad??" Válasza: "csak ki akartam próbálni..!" Tűvel is szurkálta magát.| ismerőseidet nyugtasd meg, rád mindig számíthatnak.:)

Én 13 évesen kezdtem. És igen, ennek is bizonyos lelki hátterei voltak. Problémák a családban, amiket senkivel sem tudtam megbeszélni, mert új voltam a suliban. Sok volt a vita, a veszekedés a családban, amik egyre inkább romlottak, durvultak. Senki nem volt, akihez fordulhattam volna. És mérhetetlen lelki fájdalmat éreztem, ami mellé valami titokzatos és kitölthetetlen űr társult. Majd megszakadt a szívem, borzasztóan éreztem magam, mert senkivel sem beszélhethettem. A családban egyedül a macska volt, akit éreztem, hogy szeret. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy nekem kell valami, amivel ezt Az iszonyatos lelki fájdalmat túlélem. A fizikai fájdalom mellett döntöttem, ne kérdezzétek, miért, mert én magam sem tudom. Elkezdtem előbb karmolgatni Az alkarom, majd vagdosni magam. Mindig, miután végeztem, megkönnyebbültem, már nem éreztem fájdalmat, sőt, Az űrt sem. De szinte mindig, az említett megkönnyebbülés után, rájöttem, hogy mekkora hülyeséget is csináltam, de ennek ellenére a következő "lelki rosszullétemkor" újra csináltam. A környezetem persze nem vett észre semmit, nem mintha arra vágytam volna. A családommal jó, ha 5 perceket lehetett beszélni, Az iskolában pedig a történtek ellenére maradtam a jó tanuló, örökké vidám és mosolygós csaj, akinek látszólag tökéletes élete van. És újra meg újra megcsináltam. De már tudom, hogy milyen baromság, mert nincs Az a dolog, ami megérné Az egészség kockáztatását, károsítását, és azon vagyok, hogy leszokom erről. Ez a válasz nemcsak a kérdezőnek szól, hanem minden hasonló sorsú társamnak, és mindenkinek, aki ezt olvassa, ha van ilyen ismerőse, ha nincs. Véssétek ezt jól Az eszetekbe, hogy kevesebben meneküljenek öncsonkításba.

Utolsó: Uhh, ez durva. Részvétem. :/

Előző vagyok, ismét. Ezzel Csak arra akartam kilyukadni, h mivel az öncsonkítás nem jó módja a feszültség levezetésének, talán a sport, vagy egy új hobbi Az. Sok sikert

#11 dögölj meg :D