Nem is ezt akartam igazán és ezért nem vagyok boldog?

te egy olyan ember vagy aki mindig azt akarja ami nincs én is ilyen vagyok

én átmentem már ezen. nálunk eléggé gazgadok a szülők, nagy házakban, legyünk őszinték: villákban laktunk. 19 évesen elegem lett, anyámmal éstesókkal leköltöztünk falura. apám munka végett maradt a fővárosba és csak hétvégente jött hozzánk. a csend, a természet, a csirke etetés... isteni! majdnem 3 hónapig... utána kihaltam az unalomtól, hogy na de ez egy falu! semmit nem lehet itt csinálni! egy hónappal rá, zsa vissza fővárosba... persze, hogy utána néha visszavágytam falura, ezért el sem adtuk a telket, csak a csirkéket a szomszédnak adtuk... egyszerűen vágyom oda, de én mégis városinak nőttem felév pár havonta egy hét nagyszerű ott, de egy idő után kihalt, unalmas és engem nem köt le a Bori néni napi pletykája a hátsószomszéd Pistájékról... szóval érted. bonyolult uralkodni az érzelmeken, hogy hová menjek, amikor mind2 helyre vágyom..:/