Nem szeretek tulajdonságokról beszélni, érzelmekről is csak amennyit kell. Fiúkkal így mi lesz?

Jobb szeretek tárgyi dolgokról beszélni, mint emberekről.

Emberekről is az érdekel, mi a hobbija, mivel foglalkozik, azt szereti-e, a hobbijáról, mi történt vele.

Ismerkedésnél úgy látom, ez kapásból hátrány.

Nem tudom, mit lehetne megfogalmazni azon, hogy milyen kapcsolatot szeretnék... Olyat, aki lelki társ, aki elfogad és megért. Ennyi... Sokat álmodozok, nyilván, de ezek álmok. Most vagy 50 oldalban írom le, milyen legyen vagy a fenti 4 szóban.

Nem szeretek tulajdonságokról beszélni, úgy vagyok vele, azok majd úgyis kiderülnek. És lehet, hogy nem időben, de ha megbeszéljük, akkor is maradhat valami meghatározó, ami "későn" derül ki.

Filmet se sokat nézek és regényt se sokat olvasok. Az idézetektől kiráz a hideg.

Természetesen jó barátokkal megbeszéljük, kivel mi történt.

Ha érzek valamit, természetesen igyekszem megfogalmazni.

De nem vagyok az a lelkiző típus, és nem érdekel az 'ember' úgy, mint a lányokat 99,999%-ban és a fiúk nagy részét is.

Márai írja a Füves könyvben (ezt is irodalomóráról ismerem), hogy az erdőjárás megunható, mert a természet szép de megunható. Azonban egy kávéház sosem unható meg, mert az ember az érdekes. Előbb-utóbb mindenki rájön, hogy az ember az érdekes.

Nos, nekem pont fordítva. Az ember addig érdekel, hogy megpróbáljak rendes lenni, megpróbáljam nem félreérteni és meghallgassam, ha haver/barát. A természet pl. pedig végtelenségig érdekelne.