Így el fogok magányosodni? Rossz út ez?

Úgy érzem, csak haverom van, barátom egy se.

Úgy érzem, rossz haver vagyok. Ugyanakkor azt is érzem, hogy akiket én "utasítok vissza" (nem szó szerint elutasítás, csak nehezen érnek el), azokkal valóban nem is érzem olyan jól magam, akikkel meg jól érezném, azok számomra elérhetetlenek.

Ráadásul mintha a legtöbb ember után én futnék.

Sokszor senki se ír rám Facebook-on, a találkozók nagyobb részét én szervezem.

Gond még, hogy elvont és különc (nem különleges, nem ezt állítom magamról!!!!) vagyok, így a legtöbb emberrel kommunikációs nehézségeink vannak egész egyszerűen.

Ráadásul egy olyan pozícióban vagyok, hogy teljesen el kellene hallgatnom a nézeteket illetően, mert bármit mondok, az legalább fura, de akár bántó is lehet (a szándékom nem az). Közben hallgatom, ahogy mások beszélnek, ami számomra fura, akár bántó is. Csak, mert furcsán gondolkozom.

Közben komolyan veszem a tanulást, a lexikális tudást jónak tartom, mert érdekes, és az az elvem, hogy ne csak a kreditekért tanuljunk. Ez is sok helyen ellenszenves...