Tényleg csak úgy lehet igaz barátra szert tenni, ha állandóan társaságban vagy?

Járok egy bizonyos körbe, a tevékenysége most mindegy.

Egy hétköznap délután járok el, az egyéb programjaikra nem annyira - ott is előfordultam már, de az az egy bizonyos nap a rendszeres.

Nagyon sok programot szerveznek, már volt szeptember óta 4 hétvégi program, 1 hétköznap délutáni "buli", 4 hétköznap délutáni beszélgetés, és a "bizonyoson" meg a "4-esen" kívül még egy hétköznap délután.

Nekem ez baromi sok lenne.

1. Érdekel az adott kör tevékenysége is, de más is. Önkénteskedek máshol meg egyéb dolgokkal is foglalkozom. Azokra is igénylek időt.

2. Ott a családom. Nem úgy értem, hogy otthon segíteni kell, azon kívül van dolog...

3. Sok zh-s és beadandós szakra járok, az átlagnál lassabban tanulok és kell az ösztöndíj. A vizsgaidőszakban tökéletesen ráérek, csak akkor általában nincs kire, a szorgalmi időszak 2/3-a tanulós. Nem belehalós tanulós, de délutánonként pár órácskát igényelnek a zh-k, jegyzőkönyvek...

4. Ott a többi haverom is...

5. Magamnak való vagyok, rendszeresen kell(ene) pár óra visszavonulni, az interneten olvasgatni, futni, úszni vagy valamit "kézműveskedni".

Ahova eljárok (az a kör), ott mindig a közösségépítésről van szó.

Közben nekem elég lenne csak annyi, hogy foglalkozom azzal a témával is, elvagyok ott egy-két emberrel, és ha valakivel megfog valami egymásban, akkor összejárunk külön is és barátokká válunk.

Viszont egyesek szerint emiatt a hozzáállás miatt van az, hogy kb. csak haverjaim vannak.