Ez csak átmeneti idôszak?

kb. 13 éves korom vége felé jött ez, most 14 vagyok. Mintha egyik napról a másikra, iszonyat szomorú lettem volna...Azóta is ez van, persze nem folyamatosan csak valamikor rám tör ez a szomorúság hogy: semmi se jó, mindig csak a gond van, nekem se semmi se sikerül. Önbizalom hiányos vagyok, és barátaim sincsenek nagyon....Sajnos az osztály nagy része fôleg a lányok, elk*rvultak volna, odàig fajult az osztályunk hogy: ha valaki valakinek nem a barátja akkor az egész osztály kiközösíti...Pedig én jóba voltam mindenkivel. A màsik meg az, hogy úgy érzem szeretet hiányos vagyok...Szüleimmel jó viszonyban vagyok, bár ismerem ôket és ezeket ha elmondanám nekik nem foglalkoznának vele, csak le tudnák egy "jóvan, ne nyafogj itt nekem"-mel. Jól esne ha valaki, akár egy baráttól, akár egy idegentôl aki fiú/lány nem számít egy Ölelés...És hogy èrezzem a szeretetét hogy igen ô, szeret engem, ô tödôdik velem. Ezek az érzelmek ilyen korban normálisak? El fog múlni? 14/L