Valóban káros sokat tanulni?

Mindenhol negatív felhangja van annak, ha valaki sokat tanul, például nem halogat, vagy abból is jó jegyre törekszik, amiből mások örülnek a kettesnek, stb.

Először is, úgy érzem, hogy teljesen csendben kellene maradnia egy ilyen embernek.

Titkolnia a jó eredményeit, várni, mikor találkozik valakivel, akivel megoszthatja örömeit.

Végighallgatni, ahogyan a többiek mesélnek arról, hogy de bolond, aki nem halogat, és de menők ők, hogy utolsó este láttak hozzá. Végignézni azt, ahogy a többiek telefonról, nulla tanulással pofátlanul puskáznak.

Végighallgatni, ahogy a tanár ecseteli, hogy ő se volt szorgalmas, és szerinte egy fiatalnál sokadrangú kellene, hogy legyen a tanulás.

Végighallgatni azt, ahogyan a haver panaszkodik, hogy nincs ideje tanulni (mert túlvállalja magát más, nem létfontosságú ! feladattal), ugyanakkor, ha lenne ideje, másfélnapos bulikat tartani, zh előtt két nappal. Majd ugyanez az ember sír, ha nem ötöst ír a kedvenc tárgyából...

Végignézni, ahogyan egyesek lenézik, levegőnek nézik, kioktatják...

És mindezek után végighallgatni a jóslatokat, miszerint ki fog égni, stresszes, depressziós lesz, fizikailag beteg lesz, úgyse ér el semmit se azzal, hogy tanul.

Én ezt már nem bírom. :/

Ugyanakkor nem tudok nem tanulni, nem a jó jegyekre hajtani.

Úgy érzem, van életem, eljárok ide-oda. Ráadásul pont a sok tanulás miatt nem parázom különösképpen a suli miatt.

Mégis...

Mások mit tapasztalnak?