Van olyan, aki nagyon komolyan veszi a tanulást, mégis elért valamit?

Kreativitás nincs tudás nélkül. Nem tudsz kreatív matematikai megközelítésekkel nagyon kreatív eredményeket elérni, ha nincs matematika tudásod. Ehhez viszont tanulni kell. Ugyanígy nem tudsz nagyon kreatív gyöngyfűzéseket csinálni, ha nem ismered és nem tanultad meg az alapokat. A kreativitás nem ellentéte a szorgalmas tanulásnak, hanem következménye, következő fokozata.

Aki tudás nélkül akar „önálló”, „merész” lépéseket tenni, az nem jó irányba fog a legtöbbször menni. Hasonlóan az autóvezetéshez. Ha nem tudsz autót vezetni, és önálló, merész tetteket csinálsz a volán mögött, akkor vagy az árokban fogsz kikötni, vagy egy fa tetején.

Igen, nem lehet megmaradni azon az ösvényen, amit mások jelölnek ki neked. Ha örökre ezen maradsz, akkor valóban könnyen válhatsz „szürkévé”. De ha túl hamar le akarsz kanyarodni az ösvényről, akkor az sem jó. Erre megint jó analógia a gyerek-szülő viszony. Ha egy 40 éves embernek is az anyukája dönti el, hogy mit csináljon az erősen problémás. Viszont ha 6 évesen már nem hallgat egy gyerek az anyjára, az könnyen akár a gyerek életébe is kerülhet alkalmasint.

Tanulj, hogy aztán azt a tudást, amit megszereztél, kreatív módon tudd gyakorlatban használni. Ehhez nem elég tanulni, érteni is kell azt, amit tanulsz. Ha ez megvan, úgyis tisztában leszel azzal, hogy mit tudsz, mit nem tudsz, és ebből mire vagy képes.

És ott van a 'sokszor' is!

Szóval sokszor azok érvényesülnek, akik nem érdemlik meg, időnként meg azok, akik tényleg megérdemlik. :)

Kb amit fönt leirtak, Edison ugy fejezte ki, hogy

"Genius is one percent inspiration, ninety-nine percent perspiration." :)

[link]

Nem hiszem, hogy a félelmed abban az erteleben jogos, ahogy fölteszed a kerdest. Az egyetemen és a legtöbb szakmában (en kutato vagyok , ezt ismerem) nagyon is fontos a szakmai tudás, ezt igenis elismerik, ehhez jönnek tovább kvalitások, hibák.

Azonban az, hogy ilyen, szerintem majdnem bizarr félelmeid vannak, magadról mondhat valamit. Az önbizalom bizony önmagában is *nagyon* fontos dolog. A 'tanulás' sokszor már csak azért is fontos, mert a döntésekhez önbizalmat ad.

Az az érzésem, talán nem igazán jo iskolába jarsz, ahova a diakok nagyobb resze nem azert jar, mert szereti a szakmat. Pl. ELTE TTK-n ugy saccolom(kicsit talalgatok) a legtöbb szakon olyan a hangulat, hogy ilyen kérdés föl sem merül.

Amit azonban hozzá szeretnék tenni, hogy a kiegyensúlyozottság is nagyon fontos dolog. Az tanulóévek nem csak a szakmai, hanem az személyiségfejlödésröl is szólnak. Ez formálisan ugye nem tananyag. Természetesen nem tudom, Te milyen vagy, de hangsulyozom, hogy ez is fontos dolog.

Pl én fiatal éveimben nem igazán értettem, hogyan élvezzem az életet, nem voltak barátaim, szerelmeim-kalandjaim sem, mint lehettek volna. Ugy éreztem, lesz meg idöm ezzel törödni - ma azt érzem, jobb lett volna ebbe fiatalon több energiát fektetni, tapasztalatokat szerezni, fejlödni.

Elözö vagyok. Kivancsiságból megkérdeznem: melyik szak/egyetem?

Kben az osztott képzés egyik elönye pont az, hogy az elsö három év után könnyen mehetsz jobb suliba - jo jegyekkel!

Söt, szerintem egyik évröl a másikra sem lehetetlen, de persze sokkal több az adminisztáció.

Nagyon is hasznos, ha az ember nem az egész karrierjét nem csak egy helyet töltötte el, mint az néhány helyen szokás... (néhol szörnyü méreteket ölt a belterjesség, és a szellemi horizontnak is árt)