Magányosnak érzem magam; konkrétan ez a szitu ismerős?

Nehezen beilleszkedő, furcsa, sőt, sokszor idegesítő vagyok. Talán ötször rosszabb volt velem a helyzet még régebben.

Valahogy mégis sikerült magam köré gyűjteni egy baráti-haveri kört a középiskola alatt, aztán később többeket.

Valahogy, főleg a barátszerzős időszakom elején mindig én kezdeményeztem találkozókat, általában kétszemélyeseket, néha csoportosakat. Aztán később meghívtak az övéikre, de alapvetően valahogy maradtam én a kezdeményező.

Az utóbbi időben elfoglaltam magam, erősebben hódolok a hobbijaimnak, elmaradtak a kettesben való találkozások is.

Felém egy vagy kettő ember kezdeményez, a többiek nem.

Akiket én fontosnak tartok, és nagyon rég nem találkoztunk, azokat megkerestem az utóbbi időben, az az egy-kettő ember pedig engem, és ennyi.

Nehéz ezt feldolgoznom.

Amíg kétheti egyszer legalább kezdeményeztem valamit, és ők jöttek, addig fel se tűnt, hogy ennyire nem vagyok fontos. Azt éreztem, hogy néha hülyén viselkedem, azt is, hogy nem teljesen egymásnak vagyunk, azt is, hogy perifériára szorultam.

Chat-en sosem írtak rám, de az se volt gyanús, nem esett rosszul, mert ott kurta-furta vagyok, kevés témám van, a gép előtt túlságosan lefoglalnak más dolgok.

Viszont azt sose hittem volna, hogyha eltűnök pár hétre, akkor az alig tűnik fel valakinek...