Ennek valami rólam szóló pletyka lehet az oka, vagy létezik, hogy olyan a személyiségem, hogy mindenkivel megutáltatom magam?

17 éves vagyok, egy kisvárosban élek, ahol már eléggé sokan hallottak rólam a fiatalok közül, és mivel általános iskolában elpletykáltak mindenféle b*zinak, itteniek elég nagy nyomoréknak tartanak, nem kedvelnek, de már nem foglalkoznak velem.

Most egy közeli, kicsit nagyobb városba járok iskolába, a településemről néhány ember jár még oda. Ott se nagyon kedvelnek engem, kiközösítenek, de ott nem mondanak semmit a szemembe, inkább a hátam mögött beszélnek rólam.

De hiába megyek oda akárkihez, hogy beszélgetni szeretnék vele, nem megy, nem hajlandó senki, szóba állnak velem, de nem beszélget el velem senki szívesen.

Szerintetek létezhet az, hogy én tényleg akkora nyomorék legyek, hogy nem vagyok képes egy beszélgetést SENKIVEL kialakítani, vagy pletykálnak rólam valamit, amiről nem tudok? Mert akik a településemről oda járnak még, azok is pletykálkodhattak, meg itt is kitalálhattak rólam valamit.

(Nem vagyok amúgy homokos, csak kitalálta rólam pár rosszindulatú ember korábban)