Még soha nem éreztem magam ennyire magányosnak, céltalannak, mit tegyek? 18F

Elértem a célomat nemrég, éveket spóroltam egy bizonyos dologra, mindegy mi az, nem életbevágó, és most semmi nincs, ami úgymond éltetne, csak az ilyen természetes dolgok, hogy felnövök, lesz munkám, élettárs stb. De most nincs semmi célom, azthittem, mikor még csak szerettem volna elérni, hogy megváltás lesz, mikor elérkezik a pillanat, de ugyan úgy megy minden tovább. Olyan érzés ez, mikor veszel magadnak egy telefont, 3-4 napig jó meg minden, elvagy vele, aztán kiismered, és már nem nagyon izgat, olyan, mintha régóta meglenne. Ezért érzem magam céltalannak.

Magányosnak azért, mert hiába vannak haverok, akikkel elhülyéskedem az időt, elvagytok velük, és jól érzem magam, néha beszélgetünk is mélyebb dolgokról, de mint mindenki másnál, nem azért vannak a haverok, hogy lelkizzünk, legalábbis nálunk évente 1x, ha van ilyen alkalom. Ha próbáltam is valaha olyan dolgokról beszélni Anyámnak, ami az én gondolkodásmódomat tükrözi, kinevetett, vagy nem is érdekelte, és inkább nézte a TV-t. Más pedig nincs, akivel lehetne ilyenekről beszélni, hogy most éppen mi bánt, vagy, hogyan érzek. Nem volt még barátnőm soha(önbizalomhiány, nem rondaság), igen, ilyen balfék vagyok, nem merek közeledni, de még le se szólítani lányokat, akik tetszhetnek, még az osztályomban sem. Nem tudom, hogy barátnő lenne-e a megoldás a problémára, de ennyire magányos még nem voltam.. Hogyan lehetne ezen segíteni? Ti mit tennétek/mit gondoltok?