Más elvont, furcsa emberek, akik nehezen illeszkedtek be! Hogyan élitek meg?

Eléggé fura vagyok. Sajnos ez az a szó, ami az embereknek eszükbe jut rólam. Az én szemszögemből meg nyilván én magam vagyok a megszokott, ezért a többi ember a fura. :/

Aki igazán alkalmazkodni tud és nem elvont, az általában kerül engem, de ha nem is, nem jövünk ki úgysem.

Csak azokkal jövök ki, akiknek szintén van egy kis zakkantságuk vagy furcsaságuk.

Alapvetően rossz korba születtem, a mai lázadó, határait feszegető világba nem illek bele.

Ezen kívül sok dolgot másképp gondolok, mint szokás. De teljesen máshogy. Az emberek egy része úgy gondolja, hogy 1, más része úgy, hogy 2, mialatt én C-t vallok. Vagy máskor nincs arról véleményem, amiről vélekednek, van viszont olyasmiről, amiről csak én gondolkozom.

Az érdeklődési köreim is szokatlanok, lány létemre fiúsak, így egy-két fiúval el tudok ezekről beszélgetni. De még fiúban is kocka az ilyen...

Általában az emberek azt mondják, légy önmagad. Nos, nekem önmagamnak nem szabad lennem, mert abból jó nem sül ki.

Ráadásul nemcsak idegesítő témákról beszélő és mindenről furán vélekedő ember vagyok, hanem lehet/lehetett egy betegségem (még ha nem is szabad öndiagnosztizálni, akkor is azt mondom, hogy Asperger-szindróma-szerű). Pár éve kezdtem magam fegyelmezni, odafigyelni a másik emberre, arra amit mond, meg magára az emberi voltára. Mostanában kezdem az emberi érintkezés szabályait tanulni kvázi.

Mindig hibázok, mindig álarc kell és ez fáraszt.

Mindig látom valakin, hogy fárasztom.

Mindig negatív visszajelzés érkezik, amikor valami terén a változásért küzdök, és magam úgy érzem, el is értem valamit..

Más hogyan éli meg?

Valaha el fogom tudni fogadni magam? Elfogadni, hogy lassan fejlődök, hogy mindigis sok problémát fogok magamban látni én is, mások is?

Találok hasonszőrű párt? Egyáltalán, fogok kelleni valakinek?

21/L