Mit tegyek? Furcsa hozzáállású, furcsa témákról beszélő ember vagyok.

Egyszerűen nem értem, hogy aki bír, az mit bír bennem.

Ha nagyobb öröm vagy bánat ér, akkor kb. csak arról beszélek. Ha előbbiről, akkor esetleg sértő lehet azok számára, akik vágynak valami hasonlóra, ők nem érik el vagy kapják meg, én meg dicsekszem. Utóbbi meg fárasztó az embereknek, csak úgy szimplán.

Ha nem dicsekszem vagy panaszkodom éppen, akkor lököm a rizsát valamiről, ami érdekel. Egészségről vagy közlekedésről vagy hasonló.

Nagyon nehéz alkalmazkodnom, mert nem tudom elfogadni magamat, hogy mindenhonnan kilógok a sorból, de ezzel párhuzamosan azt se értem, miért gondolja mindenki máshogy, mint én, miért van az, hogy mások be tudnak olvasni valahova, én nem.

Valahogy túlzottan egyéni vagyok olyan dolgokban, melyekben alkalmazkodni kellene és beolvadni. Amiben viszont nem ártana egyéninek és jobbnak lenni, abban bezzeg ...

Ezek miatt 2-3-fősnél nagyobb társaságokban sokszor rossz szájízzel megyek haza, ott se tudom megállni, hogy legalább egyszer ne húzzam a számat valamin.

Egy évet húztam le az egyetemen, és úgy érzem, egy elfecsérelt év volt, mert mindenhol leégettem magam és fárasztó voltam. És igen, szoktam érezni a másikon, hogy igazán nem tudja, mit reagáljon, fárasztom; de akkor, ott sose tudom megfelelően kezelni a helyzetet.