Valamit ki tud váltani az olvasóból ez a versem?

===================

A napsütés hatására

===================

Felkel a nap, pirkad az ég,

az éjjel múlott fényesség

csillámló ragyogással

gyérülve gyengül,

a törött felhők

hada összeállva

elritkul-szétfoszol,

az idő rostája

mossa tisztára

(újon-újra)

az elhasznált eret.

Végigsimít sugarával

a borzasan ölelő meleg,

átfogó fogásában szeretet

bontakozik ki és teljesül az

alázatosan hajlékony sebhely.

Feléled kábán a tompa élet és remény,

kicsordult fuvoláján pengeti az eszmény

trillázó szólamát aláhullva, felvágva,

de így is már csupán jelenléte jó kedély,

és a szeles mezején újra visszhangozik

a természet halk, morajló, sok apró nesze;

kagylók titkos csobbanása, éji násza,

a madarak bátorító csipogása,

vándorló lábnyomok zarándoklata,

a vízcsobbanás zaja, a hullámok

fodrása, pöndörödése, az eső-

cseppek viruló-sugárzó terménye,

a gyökeréig hatoló elemek

egésze, tájak tájt érdes rezgése,

két hegy, négy patak, öt folyam, tíz kép,

még, még, még; jönne a szó, de már

halkul újra, gyengül, csökken, elég -

Mint torkodból a hang mikor megreked,

s hiába bármi erőlködésed, csak egy

lágy sóhajra futja, esetleg egy-két hangra

s aztán alábbhagy erőd visszahullva

a mély sötétség kamráiba.

Ajándék ez az élet szikra,

benned remeg, bár a szála

vékony, s akaratod gyengíti

sorsok viharos tengere, de

fogadd el a selymes ragyogást,

mi beszínezi, s bearanyozza

életed – mert sose tudhatod

melyik fénylés von felszínre

belőled egy rejtélykulcsot a

százezer zárhoz mi benned

pereg - lapul feszengve,

aztán rajtad múlik hogy (egyszer)

kinyitod e csillagod (ablakát).

Érezheted, ekkor hajad cibálja

a szél, hogy neveden kiált és

rád eszmél az ismeretlenség,

valami gondtelt, susmorgó erő,

mely tíz csapásból egyet hágy néked,

ahol te döntöd el, hogy melyik...

szeszélyes ösvényt lépjed.

Olyan ez érzés, mintha gyöngéd

virágszirmok hullnának körkörösen

reád rendszeresen és gyorsan

olvadának kebelbe; egy nárcisz,

egy tulipán, egy nefelejcs, egy jázmin...

megannyi íz és variáció, pikáns

oltalommal ivódik beléd minden.

Látod e? Ez a végtelen szépség kezdete.

Mintha a megszentelt természet őszülése

alatt is hajlongna elébed alázattal

töredezve repedne talpad alatt

fonódna szelleme testedbe -

(Hallgasd a lombok dallamát,

nézd az ágak mozdulását.)

Az élet értelmét magadban

s körülötted érzékelheted,

ne gondolj hiábavalóságra

és a hibákra: csak cselekedj

és aztán okulhatsz belőle.